5. rész

- Vicky szemszöge - 
Másnap reggel ismét a fiúknál, a vendégszobában ébredtem, de már egyedül. Pár percig még az ágyban forgolódtam, míg arra gondoltam, munkát kell találnom... Munkát kell találnom, hogy tudjak fizetni saját albérletet, mert hogy az apámnál nem fogok lakni, az is biztos. Lassan kikászálódtam az ágyból, és lesétáltam a többiekhez, akik már együtt reggeliztek. Leültem melléjük, és én is haraptam pár falatot.
- Mai program? - nézett körbe Zayn.
- Semmi. - rázták meg fejüket a többiek.
- Nekem van... Munkát keresek. - mosolyodtam rájuk.
- Minek az? - nevetett Louis, aki velem szemben ült.
- Hogy albérletbe menjek. - feleltem, mire elkerekedtek szemei.
- Itt akarsz minket hagyni?
- Nem vagyunk büdösek... - nézett körül Niall, mire mindenki felnevetett.
- Tudom, de ez a ti házatok, nem zavarhatok. - mosolyogtam.
- De szívesen látunk... - fogta meg a kezem, a mellettem ülő Harry.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá kedvesen, ő pedig mélyen a szemembe nézett.
- Akkor hadd kísérjelek el...
- Rendben. - vontam vállat.
Igazából örültem. Nem kell egyedül körbe járnom mindent, és szenvednem. Ráadásul izgalmasabb, hogy Harryvel leszek.
Evés után egyből indultunk is. Jártuk a boltokat, butikokat, mindent, de sehol nem volt túl biztató az eladó... Úgy kértük, hogy én hétfőtől iskolás leszek, ismét, és így délután tudnék dolgozni csak. A legvégén megérkeztünk egy Starbucksba, ahol egy fiatal lány volt, és felvette az adataimat. Meg lehetett vele mindent beszélni, és ő fel is vett, hétfőn 3-tól kezdhetek 6-ig. Nagyon örültem, jó lehet itt dolgozni, elég elhíresült hely.
Harryvel még előttünk volt szinte az egész délután, és mivel nem volt más dolgunk, császkáltunk egy ideig. Bolondoskodtunk, szórakoztunk.
Este már fáradtak voltunk, de menni akartunk, valami vicceset, érdekeset csinálni... Így kinek támadt a legjobb ötlete? Hát nem nekem... Harrynek eszébe jutott, hogy van egy karaoke bár a közelben, ahova bemehetnénk, és megmutathatnám neki, mennyire is vagyok "tehetséges". Úgy tűnik a színházba annyira még nem figyelt fel rá. Sokat kellett győzködnie, végük persze belementem.
Lefoglaltunk egy helyet, ami kinti volt, egy kis teraszon, de teljesen be lehetett látni a színpadra. Épp egy nő énekelt. Már ha ezt éneklésnek lehet hívni... Utána a műsorvezető ment a színpadra.
- Következő merész vállalkozónk? - mosolygott. Látszott, hogy az előbbi nő után alig tudja vissza fojtani nevetését. Nem is csodálom, én is mosolyogtam.
- Senki? Senki? Na! Valaki! - kérlelte a közönséget, de senki nem mert kiállni már oda. Ekkor Harry felpattant mellőlem, és felugrott a színpadra.
- Helló. Helló. - vette el a műsorvezetőtől a mikrofont. - Harry Styles vagyok.
Mosolygott, de megtapsolták, és pár ember arcán láttam az izgalmat, biztosan ismerték, vagy rajongók voltak. Harry meg volt világítva, így még jobban látszottak gyönyörű szemei, és kis gödröcskéi, mikor rám mosolyogtak.

- A színpadra szeretném hívni, gyönyörű barátnőmet, Vickyt. - mutatott felém.
Megráztam a fejemet, de ő lejött, majd megfogta kezemet, és felrángatott oda.
Nagy noszogatása után belementem... Énekeltem egy dalt, méghozzá Kelly Clarksontól a Strongert. Egész jó lehettem, mert a végén megtapsoltak, és mosolyogtak, de nem úgy, mint az előző nőre. Jól esett így énekelni, mindenki előtt, akik nem az iskolámból valóak, vagy azoknak a szülei... Jól éreztem magam, Harry egy zseni.
- Harry. - futottam hozzá nevetve.
- Na? - mosolygott rám. - Milyen volt?
- Csodás. - beleugrottam a nyakába, ő pedig egy kicsit megpörgetett. Elengedett, majd mélyen a szemeimbe nézett.
- Örülök, hogy jól érezted magad.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd hirtelen... Mintha nem is lett volna körülöttünk semmi, belemélyedtem szemeibe, és hirtelen megcsókoltam... Ekkor nem gondoltam semmire. Belemélyedtem a csókba. Átkaroltam nyakát, ő pedig derekamat. Éreztem magamon pár tekintetet, de nem érdekelt...
Miután elszakadtunk egymástól, Harry nem szólt semmit, csak mosolygott. Én is így tettem. Azt hiszem kicsit kellemetlen is volt a helyzet, de végül mintha semmi nem történt volna, tovább szórakoztunk...
Másnap reggel...
Arra keltem, hogy valami csiklandozza az orromat. Hirtelen odakaptam ujjaimmal, de egy kezet fogtam meg. Gyorsan kinyitottam szemeimet.
- Zayn. - förmedtem rá. - Megint kezded?
- Olyan vicces vagy reggel, kócoska. - nevetett.
- Fogd be. - vágtam hozzá párnámat.
- Mert ha nem? - kacsintott.
- Szétverem a fejed. - ugrottam ki az ágyból, mire futni kezdett, én pedig utána. Leszaladtunk az emeletről, végig a konyhán, ki a kertig, ahol a többi srác volt.
- Elkapni! - kiáltott nekik Zayn, mire a többiek fel is pattantak.
Liam és Louis elkaptak oldalról, és felemeltek.
- Letenni! - kiáltottam, és kapálóztam, mire le is tettek. - Az egy szavas kiáltások nálatok jelmondatok? - nevettem.
- Jó terv volt. - kacsintott Harry Zaynre. - Tényleg belesétált a csapdába.
- Mi? - értetlenkedtem.
- Tudod, hogy szeretünk. - sétált mögém Louis, mire ismét elkapott hátulról, és a medence felé cipelt.
- Tomlinson, tegyél le. - kiáltottam rá, de csak sietősebbre vette az iramot. - Louis! Megverlek, ne!
- Sajnálom, szépség. - nevetett, majd beledobott a medencébe. Pizsamástul landoltam...
- Rohadékok. - kiáltottam onnan, majd elnevettem magam.
- Hé! - tette karba kezeit Niall. - Én nem csináltam semmit.
- Nem csinált semmit... - húzta fel Liam a szemöldökét.
- Bocs, haver. - Louis megvonta a vállát, majd elkapta Niallt, és őt is bedobta mellém. - Nem csináltál semmit...
Odaúsztam a kis szöszihez, majd közel hajoltam hozzá.
- Van vízibombád? - suttogtam.
- De mennyi, de mennyi. - kacsintott.
Elnevettem magam, és átöleltem, hogy a fiúk véletlenül se tudják, mit mondok neki.
- Akkor ha elfelejtették ezt a dolgot, még felhasználjuk ellenük.
Niall elnevette magát. Kimásztunk a medencéből. Egész nap próbáltuk a fiúkkal elfelejtetni a reggeli történéseket, de nem nagy sikerrel... Mindig valamelyikőjüknek eszébe jutott, és jót mulattak rajtunk. Szemetek...
Már beesteledett, mikor kopogtattak az ajtót. Én nyitottam ki, és meglepő látvány fogadott.
- Mike? - néztem az ajtóban álló fiúra.
- Vicky, én sajnálom... Nem tehettem róla... - rázta meg a fejét. Láttam, hogy szomorúnak látszott. - Nekem sem mondták, soha... Engem is átvertek. Ne utálj úgy, hogy nem is ismersz...
- Mike, sajnálom. Én nem téged utállak, hanem az apámat. A helyzetet. Tudom, hogy nem tehetsz róla, hogy nem tudtál róla...
- Nem. Te azt hiszed, nem tudtam anyádról. És ez így volt, de ez mellett történt még valami...
Érdekelt a mesélni valója, így behívtam, és felmentünk a szobámba. Leültünk az ágyra.
- Szóval? - néztem rá nagy szemekkel.
- Apa úgy adta be, hogy ők anyával régen házasok voltak, de mielőtt én megszülettem volna, elváltak. El is hittem... Azt mondták azért, mert apának sok volt a munkája, és mindig utazgatott. Aztán miközben anyukáddal volt, kibékült az enyémmel, és úgy csináltak mindig mindent, mint a házasok. Apa azt mondta velünk van, velünk él. Csak azért van velünk keveset, mert ilyen a munkája, sok utazással jár... Azt mondta, mi vagyunk a családja. Én is csalódtam, Vicky. Én is haragszom. De akartam, hogy tudd... - könnyek gyűltek szemébe. - Én elfogadlak nővéremként. Mert apa most mesélt rólad, és megtudtam milyen vagy. Láttam, hogy nem robbantottad szét a családunkat. Inkább te jöttél el... Jó lány vagy, Vic. Én ilyen nővért akarok! Mindig azt hittem egyke vagyok... De nem. És ez jó érzés, mert a nővérem Te vagy, nem valami bunkó flegma liba.
- Nem ismerlek. De... - mosolyodtam rá, közben könnycsepp csordult ki szememből. - Én is kedvellek öcsi.
Magamhoz öleltem. Jól esett, amiket mondott... Azért jó tudni, hogy van egy öcsém, aki nem is ismer, de nővéreként tekint rám. Hogy őszinte velem. Kedveltem őt.
Pár percet még beszélgettünk, aztán elmondta, hogy siet, mert kilógott a házból, nem jöhetett volna ide. A címemet apámnak mondta meg az anyám. Jó tudni, hogy beszéltek... Engem anyám azóta fel sem hívott. Mikeal számot cseréltünk, és megbeszéltük, bármi gond, baj, vagy jó dolog van, hívjuk egymást. Számíthatunk egymásra.
Késő volt, már kedvem sem volt semmihez, így inkább befeküdtem az ágyamba, és elővettem a Lap-topot, ami Zayné, de még reggel kölcsönkértem tőle, megnézni az e-mailjeimet. Jött is egy érdekes levél, Brooke barátnőmtől:

Ez micsoda? Nekem ilyeneket miért nem mesélsz? Részleteket, most! 

És ne hidd ám azt, hogy nem tudom, hogy te vagy. Nagyon is jól tudom!

Pusz: Brooke

Egy melléklet volt hozzá csatolva, amit le is szedtem. Két képből állt. Az egyik egy cikk volt, a másik szintén az a cikk, csak rá nagyítva. A szövegtől, és a képtől eldobtam az agyam... Kisebb meglepettség tört rám.

"Harry Styles új barátnője?

Minap rajtakaptuk Harry Stylest, a One Direction banda egyik tagját, miközben egy karaoke bárban egy fiatal, csinos lánnyal csókolózott. Nolám Harry... Ki az új barátnő?"

Ezt nem hiszem el, ez mi? Szerencsére nem ismerhetnek fel. Gondolom Brooke is onnan ismert fel, hogy vele vettem ezt a ruhát, és tudta, hogy mennyire jóba vagyok Harryvel... Zavart ez a dolog, hiszen csak egy csók volt, nem más. És csak egy, csakis egy...

Ki kellett szellőztetnem a fejem, így kisétáltam az erkélyemre. Elnéztem a távolba, ahol gyönyörű kilátás volt. 

- Űrlények potyognak az égből? - nevetett lentről valaki, mire én is nevetésbe törtem ki, és lenéztem rá.

- Csak tetszik a kilátás. - feleltem. - És van min gondolkozni.

- Igen, biztos van min, de tudod mi jó a gondolkozás, és minden egyéb unalmas elfoglaltság ellen? - kacsintott Louis. 

- Mondjad, életem. - forgattam meg szemeimet. 

- A kikapcsolódás! 

- A kikapcsolódás? - kérdeztem vissza.

- Igen. Nem hallottál róla? - mosolygott.

- Louis, tudom mi a kikapcsolódás. De elmondanád, mit keresel késő este lent, a kertben, felöltözve, az erkélyem alatt? - kíváncsiskodtam, miközben végignéztem rajta.

- Unatkoztam. De nem ismerem a Rómeó és Júlia szövegét, tehát ne izgulj, nem mondom el. És amúgy is... nem lennék jó Leonardo Dicaprio. 

- Te akkora hülye vagy. - nevettem el magam.

- Szóval... Kikapcsolódásnak számít, ha késő este elindulsz egy kis kirándulásra az egyik barátoddal, akinek történetesen van saját kocsija, és szívesen vezet, főleg ilyenkor, és veled... És nagyon unatkozik, szóval... 

- Hova megyünk? - vágtam szavába.

- Nem akarsz gondolkozni, igaz? - húzta fel szemöldökét, és sejtelmesen mosolygott, mire megráztam a fejem. - Tehát mindegy hova. El. A partra, kocsikázni, mindegy! - pördült meg egyet.

- Louis, ezt vehetem egy randinak? - nevettem el magam, mire zavarában elmosolyodott.

- Miért ne? Szóval... Van kedved velem tölteni az estédet, éjszakádat, majd a reggeledet, és délutánodat? - pislogott nagyokat. 

- Várj a kocsinál, sietek. - nevettem, majd beszaladtam a szobába. Magamra kaptam valami melegebb ruhát, kicsit megigazítottam a hajam, majd kiosonva a házból, útnak indultam, Louissal, a semmibe...

Sziasztok! 

Hosszabb részt írtam most, több képpel! ;) Tettem bele fordulatokat, de azt hiszem nemsokára el is dől Vicky és a két fiú sorsa... De vajon melyik lesz? Hiszen Harryvel csókolóztak, és csodálatosan érezte magát. Louissal pedig most lesz egy amolyan esti kiruccanása. Na, melyik fiú nyerte el a szívét? 

Oldalt nyitok egy szavazást, a rendszeres olvasók alatt, ott tippelhettek! Szavazzatok, kíváncsi vagyok, kire gondoltok! ;) 

Igyekszem hamar jönni a következő résszel. Addig is komizzatok, szavazzatok! 

Pusz: Vicky. <3

Btw.: Íme a facebook oldalam. Itt értesülhettek az új részről. Kérdezhettek. Lesznek 1D kvízek is. Sőt. BLOGVERSENYT IS HÍRDETEK MAJD.:) Lájkoljátok az oldalt, ha szeretitek a történetem. <3 

Így vagy úgy - One way or Another