11. rész *Karácsonyi epizód*

* Karácsony reggel *

Kezemmel rácsaptam egy nagyot a hatalmas, szörnyű hangot kiadó ébresztőórámra. Kezeimmel beletúrtam a hajamba, majd átfordultam a másik oldalamra, úgy gondoltam, még lustálkodok egy pár percet.
Karácsony reggel van, ma sok teendőm lesz. A srácokat reggel be kell fognom, hogy segítsenek pár sütit elkészíteni, ezek után még ajándékokat is be kell csomagolnom. Utána pedig fát díszítünk, és fogadjuk a vendégeket.
Több ember jön ma ide, mivel ezúttal a fiúk rokonai meglátogatnak minket, és még este, ajándékozás után meg kell ünnepelnünk Lou szülinapját is. Mozgalmas nap lesz, de szerintem élvezni fogom, ez a nekem való nap.
Mély levegőt vettem, majd lassan kimásztam az ágyból. Magamra kaptam a köntösömet, és lesétáltam a konyhába, ahol már a fiúk nagyba randalíroztak.
- Sziasztok. - ültem le mosolyogva egy székre.
- Jó reggelt. - adott puszit Zayn.
- Ma nyüzsis nap lesz. - ült le mellém Liam.
- De legalább lesz kaja. - nevetett Niall.
Megráztam a fejemet, majd körbe néztem.
- Hol van Lou, és Harry? - érdeklődtem.
- Lou elment Lottieval, Harry pedig azt mondta el kell valamit intéznie, és lelépett. - felelte Liam.
Bólintottam egyet. Gyorsan megreggeliztünk, majd elhagytam a helyszínt míg felöltöztem egy rendes ruhába, és visszasiettem a konyhába.
- Kezdhetjük? - álltam meg a három fiú előtt.
- Ööö... Én nem igazán értek ehhez. - húzta el a száját Liam.
- Majd most akkor megtanulod. - nevettem, és megfogva kezét a hűtőhöz húztam, hogy megmutassam, miket kell elővennie.
Hamar beletanultak, és átvették a rutint, a végén már élvezték is valamilyen szinten. Nagyon élveztük együtt a sütés- főzést, legközelebb is őket fogom befogni erre a feladatra.
Mire végeztünk, és már csak a mosogatás volt hátra, a két jómadarunk is megérkezett, 1-1 dobozzal a kezükben.
- Ti merre jártatok? - érdeklődtem mosolyogva.
- Dolgom volt. - felelte Harry egykedvűen, majd felment a szobájába.
- Szintén. - mosolygott Lou, és ő is elsietett.
Mély levegőt vettem. Borzasztóan nehéz eset ez a két srác, egyszerűen nem tudok rajtuk kiigazodni, szinte... Soha? Na de ezt még megjárják. Néhány perc múlva vissza is érkeztek, mire fogtam két konyharuhát, és a kezükbe nyomtam.
- Na fiúk, mehet a mosogatás. Sok sikert! - mosolyogtam rájuk, majd a mögöttem álló Zaynhez, Niallhez, és Liamhez fordultam. - Srácok, menjünk csomagolni.
Ők hangosan elnevették magukat.
- Szülinapom van! - kiáltott utánunk Louis, de mi csak szó nélkül otthagytuk őket.
A szobámba előszedtem az összes ajándékot, és magam köré terítettem pár csomagoló papírt, szalagot, ragasztót, és ollót. Igen, ezekre mindig rendesen felkészültem. Gondosan becsomagoltam az ajándékokat, és az ajtóm mögé rejtettem el őket, hátha valaki esetleg betoppanna ide estig.
Miután már ezekkel is készen lettem, az óra 15:00-t ütött. Lesétáltam a nappaliba, ahol a fiúk már a nagy fenyőfánkat is felállították, és elkezdték díszíteni. Odasétáltam Louishoz, majd megöleltem, és gyors puszit nyomtam arcára.
- Boldog születésnapot. - mosolyogtam, majd boldogan csatlakoztam segíteni a díszítésben. Rengeteg díszt tettünk a fára, és nagyon szépek is voltak. Élveztem a dolgot, főleg, hogy együtt csináltuk. Sokat szórakoztunk. Szívattuk egymást azzal, hogy dől a fa, sőt, mikor már Liam bekiabálta hogy ég, Niall elszaladt egy poroltóért... De édes fiúcska, ezért imádom.
Fa díszítés után szépen kiöltözve fogadtuk a vendégeket. Először Niall családja érkezett meg, ezek után Liamé. Nem sokkal később pedig Louisé. A következő ajtó nyitásnál váratlan látvány ért...
- Szia Vic! - ugrott nyakamba öcsém, Mike.
- Mike. - öleltem magamhoz, mire átadott egy dobozt.
- Boldog karácsonyt. - mosolygott, mire átvettem a dobozt, és megsimogattam a fejét.
- Köszönöm szépen, neked is.
Felnéztem róla, és elhúztam a számat.
- Apa, Ashley.
- Vicky, bemehetünk? Zayn meghívott... - szólalt meg halk hangon apám.
Bólintottam egyet, majd számukra jobban kitártam az ajtót.
Amint bejöttem, nem volt szükséges becsuknom sem, mert új vendég érkezett. Egy hölgy.
- Szép estét. - köszönt mosolyogva. Nagyon elegáns volt, és kedves arcú.
- Szépet. - mosolyogtam, majd kérdőn néztem rá, mire azonnal választ is adott, a még csak fejben feltett kérdésemre.
- Harry édes anyukája vagyok. - mosolygott lágy hangon.
- Ó, tessék bejönni. - tessékeltem be szeretettel.
Harry anyukája ilyen kedves, ő meg maga egy tahó? Mármint néha... De akkor is! Meglepő.
Jól elbeszélgettünk mindannyian, már szinte az egész este elment ezzel. Meg is vacsoráztunk, és a végén mikor elértünk az ajándékozáshoz, újra csöngettek. Most Harry nyitott ajtót, és akit betessékelt, megint nagy meglepetést okozott.
- Anya?! - lepődtem meg mikor megláttam édesanyámat az ajtóban.
- Köszönöm Zayn, a meghívást. - mosolygott anyám kedvesen, majd végignézett mindenkin. - Sziasztok.
A többiek viszonozták a köszönést, de én csak meglepetten ültem a helyemen. Anyám, apám, az eltitkolt öcsém, és apám nője, akivel anyámat csalta, egy helyen? Ma? És még csak egy megjegyzés sincsen? Nem ismerem anyámra, fantasztikusan viselkedett.
Pár perc után neki is kezdtünk az ajándék osztásnak.
Liamtől kaptam egy smink szettet, úgy tűnik jól kiismert. Nialltől kaptam egy nagyon szép ruhát. Zayntől pedig egy parfümöt. A végére Louis maradt, és Harry.
- Oké, én jövök. - állt fel Louis, majd elém sétált, de keze üres volt. - Nos, az én ajándékomat a szobámban találod meg. Ha lehoztam volna, egyből rájöttél volna mi az. Tehát, majd menj fel, és kukkantsd meg.
Mosolyogva megöleltem, ő pedig viszonozta ölelésemet, majd leült.

- Khm. - állt fel Harry, kezében egy dobozzal.
Csendben átadta, majd kapkodva kibontottam, és meglepő látvány fogadott. Az az ékszer szett volt benne, amit nemrég a kirakatba láttam, amit annyira leszólt. Szemeim kikerekedtek, de boldogan magamhoz öleltem.
- Köszönöm. - feleltem, mire megsimogatta a hátamat.
- Boldog karácsonyt, Vic. - ezek után a helyére sétált, és leült a kanapéra. Én is így tettem.
Az este további részében TV-t néztünk mindannyian, és jókat szórakoztunk.
Igazából nagyon érdekelt már Lou ajándéka, de otthagyni a hatalmas vendég sereget illetlenség lett volna, így hát maradtam a többiekkel. Viszont folyamatosan Harryt néztem, ahogyan Ő is engem. Nagyon meglepett, és meghatott az ajándéka. Elképesztő, hogy olyan figyelmes volt, hogy megvette nekem... Tudta mennyire tetszik, és mennyire fontos nekem, tehát megvette. Erre biztosan nem számítottam volna.
Miután feloszlott a nagy csapat, úgy gondoltuk hagyjuk a rend rakást holnapra, és inkább elmegyünk pihenni.
Így is tettünk, de nekem első utam Lou szobájába vezetett, ahol ő már várt.
- Nos? - mosolyogtam rá, mire ő az ágyán lévő nagy dobozra mutatott.
Oda siettem hozzá, és kibontottam tartalmát. Ez is egy hatalmas meglepetést okozott számomra. Egy kiskutya ugrott elő. Egy elképesztően édes, pici kutyus, masnival a nyakába. Kiszedtem a dobozból, mire halkan ugatni kezdett rám.
- De édes! Kis bundás... - néztem rá hatalmas szemekkel.
- Boldog karácsonyt. - mosolygott Louis, mire oda mentem, és a nyakába ugrottam.
- Boldog karácsonyt, Lou.


***
Sziasztok!
Nos, amit erről a részről tudni kell; A legtöbb dolog benne teljesen kitalált! Tehát nem tudom, hogyan is zajlik Londonban a karácsony, így hát úgy gondoltam, a saját képzeletemre bízom.:)
Ez a rész is összecsapott kicsit, de karácsony van, és... Hát kellett ez a rész, ráadásul szerintem jól bemutatja mi lesz Vicky - Louis - Harry jövője.:)
Na, de ha tetszett, pipáljatok, és kommenteljetek! :)

NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK! :) <3

Vicky.*

10. rész

Reggel unottan, kómás fejjel sétáltam le a lépcsőn. Az éjszaka folyamán tovább folytattam a beszélgetést Louissal. Meglepett, amiket mondott, de nagyon jól esett. Tudom, hogy mostanában elég közel kerültünk egymáshoz, ami még inkább fokozta a jó kedvemet, de ezek után még jobban pörögni fogok. Kivéve most... Most reggel van.
A kis köntösömben, a gőzölgő, forró kávém kíséretében helyet foglaltam a széken. Apró kortyokat ittam  a bögrémből, majd lehajtottam fejemet a pultra, és pár másodperc múlva elnyomott az álom.
- Alszik? - jött a távolból egy hang.
- Meghalt? - szólt a másik.
- Niall, ne legyél már barom. - nevetett fel egy harmadik.
Lassan kinyitottam a szememet, majd miután megtöröltem azokat, ismerős arcokat láttam magam előtt.
- Hány óra? - ásítottam nagyot, mire egyszerre ránéztek az órára.
- Délután kettő. - nevetett Louis.
- Jézusom! - huppantam fel a székről, majd nagyot nyújtózkodtam. - Na srácok, sziasztok, amúgy. - mosolyodtam el, majd mindegyikőjüknek adtam egy puszit.
- Szia. - felelték egyszerre, kivéve Harryt. Harry meg se szólalt, csak nézett folyamatosan.
Zavart, és idegesített, de eszembe jutott, hogy nemsokára biztosan elmondja már mi a gondja velem. Nem tudom, mit tehettem, de biztos megöltem valakit vagy hasonló, ha már azzal büntet, hogy hozzám se szól. Hát jó. Ha játék, játszunk.
- Arra gondoltunk, hogy mivel nemrég érkeztünk, pihenünk... - kezdte Niall.
- Niall, ezt te gondoltad így. - nevetett Liam. - De a végén arra jutottunk, hogy menjünk el hülyéskedni egy kicsit. Egész úton csak pihentünk.
- Találkozok Perrievel, elmegyünk vásárolni valamit karácsonyra. Már csak pár nap van odáig, mi meg még semmit nem vettünk senkinek. Csáó. - mosolygott rám Zayn, majd egy puszit nyomott a homlokomra, és távozott.
- Én megyek enni. - mutatott a hűtő felé Niall, majd mielőtt megvárta volna a válaszunkat, neki is esett a tartalmának.
- Én találkozom valakivel... - titokzatoskodott Liam, majd rám nézett.
Én tudtam mire gondol, biztos Dani van a képbe, végre. Remélem kibékülnek, de már az is haladás, hogy találkoznak. Piros pont, Liam.
- Na és ti? - néztem az előtte álló Louisra, majd Harryre.
- Találkoznom kell Lottieval, mert szeretne anyáméknak venni karácsonyra valamit, és megígértem, hogy elmegyek vele amint megérkeztünk... - húzta el a száját Lou.
- Okés. - mosolyodtam rá. - És te?
Harry csak bámult rám, de egy szót sem szólt.
- Könyörgöm, szólalj már meg. - förmedtem rá, mire apró mosolyra húzta száját, de még mindig csöndbe maradt. - Felöltözöm, maradj itt addig. Szépen eljössz velem vásárolni.
Meg sem várva válaszát felsiettem az emeletre, a szobámba. Gyorsan kisminkeltem magam, és felvettem egy jó meleg ruhát, mivel kint már nagyon hideg volt, a hó is esett.
Miután lesiettem, ő még mindig ugyanott állt, mondhatni ugyanúgy.
- Mehetünk? - álltam meg előtte, mire ismét csak nézett nagy szemekkel.
Mély levegőt vettem, majd felvettem a cipőmet, és kisétáltam az ajtón. Ahogy sejtettem, ő csak szépen, nagy léptekkel jött mögöttem.
Egész úton egymáshoz sem szóltunk, csak jártuk a boltokat, és szinte már mindenkinek vettem egy-egy apróságot, mikor megálltunk egy ékszer bolt előtt.
- Wow. - mosolyodtam el.
- Hmm? - adott végre ki magából valami kis szösszenet hangot.
- Semmi, csak szép. - rámutattam a kirakatban lévő ékszer szettre, ami egy nyakláncból, egy fülbevaló párból, és egy gyűrűből állt.
- Nagy cucc, hópelyhes. - felelte unottan.
- Ja, annak aki nincs oda a karácsonyért, vagy a télért. Ne legyél gyér, ez igenis szép. - mosolyodtam rá.
- Biztos. - megvonta a vállát.
- És most már elmondod, mi a bajod velem?
- Nincsen semmi bajom.
- Harry. Elmentél, és alig beszéltünk. Sőt, semmit. Azt mondtad mondasz majd valamit. Ahhoz képest haza jöttél, és még csak egy "sziát" se hallottam tőled. - néztem mélyen szemébe, de nem láttam semmit.

Ugyanúgy állt ott, ugyanúgy nézett, és meg sem szólalt. Levegőt is alig vett. Mintha számított volna erre a beszélgetésre. Rosszul esett, amit csinált. Nem így ismertem őt meg, teljesen más. Fájt, de nem tehettem semmit...
- Jó... Tök mindegy. - ráztam meg a fejemet, majd elindultam, de vissza fordultem felé. - Pár nap és karácsony. Remélem addig észbe kapsz...
- Nem nekem kell észbe kapnom. - felelte majd mély levegőt vett. - Nem én változtam meg, hanem Te. Nem vetted észre? Eddig vicces voltál, és mindenki fontos volt neked. Most ott a suliba a két cimbid, meg Lou, a többiek meg le vannak ejtve. Ki vagy te? Zayn az unoka testvéred. Mennyit tudsz róla mostanában? Semmit. Ahogy velem se, se Niallel. Még talán néha Liam, de már őt is kezded leszarni. És jössz a karácsonyi szöveggel is. Karácsony jön, jó. Szeretet ünnepe meg minden, de miért fontos neked, ha Vicky nem Vicky?
Elmondta szép lassan az érzéseit, gondolatait, majd magamra hagyott az utca közepén, a bolt előtt.
Ürességet éreztem, fájdalmat. Őszinte volt velem, de túlságosan is. Nagyon fájt amiket mondott, szörnyű volt. Az biztos, hogy ezek után másképp kell hozzáállnom Harryhez.
De most inkább koncentráljunk a jó dolgokra.. Holnap után karácsony. Addigra mindennek helyre kell jönnie, és én helyre is tudom hozni...


***
Sziasztok!
Jó ég, elértük a 1360 látogatóhoz.*-* Nagyon köszönöm, így karácsony alkalmából nagyon jól esett.:$ <3
24.-én felteszem a karácsonyi részt! :) Remélem el fogja tetszéseteket nyerni.:) Lehet, ez kissé összezavaró, és összecsapott rész lett, de rá kellett valahogy vezetnelek titeket a következő részekre.:)
Tehát 24.-én dél körül felteszem a részt! :)
Komizzatok, pipáljatok, köszönöm!*-*:)
Vicky.*

9. rész

- Néhány héttel később -

Jó pár hét eltelt azóta, mióta Londonba költöztem a srácokhoz, és elkezdtem egy új iskolába járni. Nem történt túl sok dolog, de számomra minden nap szép emléket hagy maga után.
Minden nap iskolába járok, és nagyon jó barátságot találtam Peggy, és Brad személyében. Az órákon mindig el tudunk hülyéskedni, és igazából ennek köszönhetően az átlagom is enyhén szólva leromlott... De majd úgyis kijavítom, sosem volt gondom ezzel.
Iskola után általában a Starbucksban dolgozom, ami egyre jobban megy, és egyre jobban érzem magam ott. Sok embert megismertem ennek köszönhetően. Egész szépen beilleszkedtem, mondhatni.
A lakást illetően nem kerestem másikat, a fiúk nem engedtek volna el. Nagyon fontosak lettek a számomra, ha ki akarnának rúgni, akkor sem mennék el. Haha, tántoríthatatlan személy lettem. 
Viszont nagyon hiányoznak... Kereken egy hete el kellett utazniuk valami díj átadására New York-ba, és több időt kell ott tölteniük, mert így kapva az alkalmon, szerveztek koncerteket is.
Niall minden nap felhív, hogy elmondja, mire hazajön, mit vásároljak be. Nos igen, a felét törlöm a listáról, annyi pénz nincs a világon, amennyiből az ő éhségét csitítani lehetne.
Liam elmesélte, hogy összeismerkedett egy fiatal, 18 év körüli lánnyal, de még mindig szerelmi válságban szenved, amiről csak én tudok. Nem tudja elfelejteni volt barátnőjét, Danillet. Meg is értem; szép, értelmes lány, és még humoros is. Ahogy tudok, segítek nekik. Csak ez ilyen távolról nehéz...
Zayn... Kicsi életem értelme eljegyezte szerelmét, Perriet, úgyhogy most boldog mindkét család. Végre. Mindig azt hittem, hogy valami bolond, pláza picsát fog ki. Régen bizony ilyen volt... De jött Perrie. Ő a tökéletes számára, tudom! Őt mindenki szereti.
Harry... A legnehezebb eset. Mikor elutaztak, másnap felhívott, és csak annyit mondott, ha haza jött, beszélnünk kell. Azóta ha hívom, nem veszi fel. Ha a többiekkel beszélek, nincs ott. Aha, aha szívem... Vagy csak letagadtatod magad... Nem értem a szép szeműt, mindegy is. De arra a beszélgetésre kíváncsi vagyok.
Louissal pedig teljesen jól megvagyunk. Minden nap beszélünk, van, hogy még suli közbe is felhív. Nagyon imádom ezt a srácot, és elképesztően hiányzik. Mindannyian hiányoznak, de talán ő a legjobban.
Elméletileg holnap érkeznek meg, aminek nagyon örülök. December  közepénél járunk, nemsokára karácsony. Már a hó is szállingózik. Fel kellene díszíteni a házat is, de nélkülük nem szeretném ezt véghez vinni.
De szerencsére mára az iskola időm is lejárt, így máris mehetek dolgozni. Az óra lassan a Hármashoz ért, így hát loholnom kellett. Pontosan értem be, így nem kaptam letolást szerencsére. Gyorsan átvettem a ruhámat, és be is álltam a pult mögé. Sokan voltak, így nem unatkoztam. Szeretem a nyüzsgést, ezért ez a munka teljes mértékbe nekem való.
Már épp nap vége felé jártunk, mikor ismerős hang szólított meg.
- Engem is kiszolgálsz, vagy menjek a másik csajszihoz?
- Brad... Tudod, hogy a mai dologért haragszom... Takarodj Ashhez. - nevettem fel.
- Csúnya volt. - húzta fel a szemöldökét, majd a szája szélén megjelent egy kis ravasz mosoly. - Szokásosat.
- Ash! - szóltam a drága munkatársamhoz, aki egyaránt  barátnőm is. - Kiszolgálnád az urat?
- Persze. - nézett rám értetlenkedve szőke barátnőm.
- Nem, nem, nem. Akkor inkább nem kell. - durcázott be a fiú, mire hozzá vágtam egy szalvétát.
- Idefigyelj, te nekem ne hisztizzél mert felrúglak és mű hold leszel! Megsértetted az önérzetem, és még neked áll feljebb? - szűkítettem össze szemeimet.
- Csak annyit mondtam, hogy... - kezdte, mire fojtattam.
- Hogy én teljesen bolond lány vagyok, mert öt fiúval élek együtt, akik szarnak a fejemre. Nem, nem szarnak! És igazán leszállhatnál róluk! - förmedtem rá.
- Hisztis picsa... - suttogta halkan.
- Brad, takarodj. - ráztam meg a fejem.
- Neked nem kedvesnek kellene lenned? Te itt dolgozol, én pedig vendég vagyok... - nevetett fel.
- Tralala. És a munka időm lejárt. - néztem az órára, majd Ash felé fordultam. - Szolgáld ki ezt a majmot, holnap találkozunk.
Amint tudtam, olyan gyorsan hagytam el a helyszínt. Szeretem Bradet, de tudom, hogy nem kedveli a fiúkat. Szerinte csak kihasználnak, ami teljesen abszurd, Louis pedig szerinte egy szerencsétlen bolond, és nem igazi férfi. Na, erre vagyok nagyon allergiás. A barátaimért bárkit szétszedek.
Miközben a sötétben sétáltam hazafelé, kezdtem lassacskán megnyugodni. Majd megbeszélek vele mindent szépen, kedvesen, de ha nem kér bocsánatot, ott botrány lesz.
Amint hazaértem, gyorsan átöltöztem, és ledőltem az ágyra. Próbáltam álomra bírni szemeimet, de nem sikerült... Valaki hiányzott... Pár percig még gondolkoztam, mi lehet az, aztán nem sokkal kérőbb rájöttem.
A telefonomért nyúltam, és Louis számát tárcsáztam.
Két csörgés után fel is vette.
- Ez gyors volt. - kuncogtam fel.
- Épp mellettem volt a telefon. - felelt, de hallottam hangján, hogy mosolyog. - Na, mi volt ma?
- Szokásos... Suli, meló... De nem tudok aludni.
- Hallgass zenét. Tudom ajánlani a One Directiont... Úgy tudom jó banda. Az egyik legjobb. - nevetett.
- Egó oda csap. Na de inkább megyek is, csak fel akartalak hívni, mert ma kevesebbet beszéltünk... - mosolyodtam el.
- Holnap pótoljuk, amint hazaértünk. - felelte kedvesen.
- Mikor is jöttök? - érdeklődtem.
- Nem tudni még, talán este felé... Na de most már tényleg menjél aludni. Holnap úgyis kikészítünk majd. Jó éjt, és vigyázz magadra.
- Rendben, várlak titeket. Nektek is jó éjt, srácok. - kapcsoltam le a villanyomat, majd megvártam míg leteszi, de nem így lett.
Már épp azon voltam, hogy leteszem én, mire megszólalt.
- Vic. - szólalt meg halkan.
- Lou? - kíváncsiskodtam.
- Szeretlek.

***
Sziasztok!
Megérkeztem jó sok idő után... Igazából nem beszélnék sokat. Köszönöm azoknak, akik mindvégig mellettem voltak, és továbbra is olvasnak. Köszönöm nektek!
A blognak lett egy csoportja, ahova beléphetnek azok, akik olvassák, és akiket érdekel. Itt bármit kérdezhettek, és a részről azonnal értesülhettek. A csoport:
ÍGY VAGY ÚGY #VICKYSTORY
Lépjetek be, mindenkit szívesen látok!*-* <3
Pipáljatok most, kommenteljetek, bármi. Várom a visszajelzéseket az új külsőről, és a visszatérésről.
Mégegyszer, köszönöm! <3
Vicky*

FIGYELEM!

Sziasztok!
Most nem új résszel érkeztem... Tudom, jó sok kimaradásom van már, amit nagyon bánok!
Viszont a történetet nagyon szeretném tovább írni, de ehhez a segítségeteket szeretném kérni.
- Megéri folytatnom? Olvasnátok még?
- Van még számomra egy kis türelmetek?
Kérlek, válaszoljatok itt, kommentbe. Ha érdekel még valakit, és van rá jelentkezés, az új részt még a hét folyamán felteszem, és kicsit újítok a blog kinézetére is! :)
Pusz!

8. rész

Mosolyogva keltem, mert lentről zajokat hallottam, és tudtam, a fiúk bohóckodnak a konyhába. Lesiettem hozzájuk, majd megöleltem Niallt, aki éppen valami szendvicset tömött magába. Mondhatni a nyakába ugrottam...
- Neked is jó reggelt. - motyogta teli szájjal, de viszonozta ölelésem.
A többiek zavarodottan néztek, miután mindenkit szépen lassan, szorosan megöleltem.
- Nem tudom mi a frász van veled... De nagyon jót érzel. - nevetett Zayn.
- Csak... Álmodtam valamit, és rájöttem, jó életem van. Holnaptól ismét iskolába járok, van munkahelyem, megismertem az öcsémet, itt vagytok nekem ti... - körbenéztem rajtuk boldog tekintettel. Úgy néztek, mintha bolond lettem volna. - Életem legjobb dolga volt megismerni titeket... Olyan jó, hogy vagytok nekem. Főleg te, Zayn baby! - ugrottam ismét nyakába.
- Ez fájt. - kapott szívéhez Louis, majd őt is megöleltem.
- Te alap vagy, kócoska. - túrtam bele már így is borzos hajába. - Igazítsd meg. Kicsit jól aludtál. - kacsintottam, mire mindenki felnevetett. - Na, most megyek kávézni a drága munkahelyemre. - csaptam össze tenyereimet, majd kiszaladtam az ajtón.
Utam nem sokáig vezetett, visszasiettem a konyhába. A többiek hangosan nevettek.
- Mivan, nem láttatok még pizsamában kiszaladni egy lányt egy házból? - nevettem velük.
Tovább nevettek, én pedig felsiettem szobámba. Besiettem a fürdőmbe, majd a tükör előtt megigazítottam sötét fürtjeimet, kentem magamra egy kis halvány sminket, és egy egyszerű, sportos ruhát kaptam magamra. Lesiettem az emeletről, a fiúk pedig lent nyüzsögtek.
- Készültök valahova? - tettem karba kezeimet.
- Stúdió. - kacsintott rám Liam.
- Te... - mért végig Louis. - Már nem nézel ki úgy, mint egy Jeti. - nevetett.
- Te pedig megigazítottad a hajad? Nem nézel már úgy ki, mint egy útszéli csöves... - bólogattam mosolyogva.
- Szívtelen vagy... - felelte.
- Megszólalt a hülye gyerek. - bökte oldalba Liam, mire felnevettem.
- Pacsi. - pacsiztam le vele, majd beindultunk a nappaliba, ahol Harry ült kedvetlenül.
- Mi történt fürtös herceg? - huppantam le mellé az ülőgarnitúrára.
- Semmi, fáradt vagyok. - rázta meg fejét, de rám se nézett.
- Helló, itt vagyok. - ujjammal álla alá nyúltam, így megemelve fejét. - Nézd. Föld hívja Harryt, Harry, élsz?
- Hülye vagy. - mosolyodott el.
- Szerintem vicces vagyok... - vontam meg vállam. - De te ma nem vagy Humor Harold.
- Mégegyszer kimondod, hogy Harold, és a Vicces Vickyből, Reszkess Vicky lesz. - nevetett.
- Shh, gonosz. - szűkítettem össze szemeimet, majd közelebb ültem hozzá. - Hallod... Hallod...? - suttogtam.
- Igen? - suttogott ő is, majd egymás szemeibe néztünk, jó mélyen.
Közelebb hajoltam hozzá, majd a fülébe súgtam:
- Akkor nagyon jó füled van. - nevettem el magam, majd felpattantam, és szobám felé kezdtem futni a lépcsőn, de még az alján elkapta derekamat.
- Akkora szemét vagy... - nevetett.
- Az vagyok, elismerem, de elengedhetsz. - nevettem hangosan, mivel szorításával már szó szerint csiklandozta derekamat.
- Csak nem csikis vagy? - éreztem, ahogy még jobban csiklandozni kezd, majd letett a földre, és rám mászott, így csikizve tovább.
- Ho-ho. - állt meg mellettünk Zayn. - Látom egyre hülyébbek lesztek, gyerekek.
- Fogd be, segíts. - nevettem hangosan, és kérlelve néztem rá.
- Ne kunyerálj! - förmedt rám Harry, de éreztem, hogy viccelődik.
Próbáltam ellökni magamtól, de nem sikerült, sokkal erősebb volt. Sok tekintetet éreztem magamon, így tudtam, hogy a fiúk minket bámultak. Mikor Harry a hátamhoz ért, reflexből megrúgtam a bokáját, így leszállt rólam.
- A legcsikisebb pontom. - ugrottam fel azonnal, ő pedig bokáját fogva nevetett a földön.
- Ha felállok, véged. - nevetett.
- Eeeee. Rossz válasz. - ráztam meg a fejem, majd ismét az emeletre kezdtem futni.
- Kapjátok már el! - kiáltott a fiúkra, akik sorra indultak utánam, de most gyorsabb voltam.
amint beértem a szobámba, magamra zártam az ajtót, és hallgatózni kezdtem. Nem sok mindent hallottam, de Niall egy mondatát mégis elkaptam: És még csak kávét se ivott... Imádom a lányt.
Elmosolyodtam. Ezek a fiúk fényesebbé teszik az életemet. Imádnak, és én is őket. Bármit megtennék értük, bármit.
Később mikor hallottam, hogy elmennek, kimerészkedtem a szobából. Most jól körbe tudtam nézni... A fiúk hatalmas mocskot hagytak, így unalmamba rendbe tettem az egész házat. Minden szépen csillogott-villogott, de ezzel el is ment az egész napom szinte. Az óra már fél hatot mutatott, mikor a srácok hazaértek.
Ámulva néztek körül, mivel minden rendben volt.
- Nem néztük el a házszámot? - sétált vissza az ajtóból Niall, majd vissza bejött. - Nem...
- És az utca? - tudakolta Liam, mikor Niall kifelé indult, de visszarántotta. - Haver, viccelek...
A fiúk elnevették magukat.
- Hali. - sétáltam le mosolyogva a lépcsőn.
- Szeméééét. - szúrós tekintettel nézett rám Harry.
- Én vagyok a szemét, de te csikiztél meg?! - kaptam szívemhez.
- Bocsi, szívem. - sétált elém, majd megfogta a kezem, és a mellkasára helyezte. - Érzed? Azt sugallja, hogy... - mély levegőt vett. - Egy áruló áll előttem.
Elnevette magát, és kezemmel magához ölelt. Nevettünk.
- Nyali-faliii... - mutogatott kislányosan Niall.
- Fogd be. - nevettem, majd Louisra néztem.
Minket nézett, mosolygott. Tudtam, hogy rosszul esik neki, de nem tudtam ellene mit tenni...
- Vacsit? - kérdeztem, majd a konyha felé mutattam.
- Nyali-fali csajszi, aranyos. - ölelt meg gyorsan Niall, majd a konyhába futott.
- Önző! - nyújtottam rá nyelvem, de ő mit sem törődve velem, már kereste mi van a hűtőbe.
Ma bevásároltam, szóval szerencséjére tele volt. Bár ha rajta múlik... Reggelre már csak üres marad. Szépen megebédeltünk, majd hamar aludni indultunk. Én csak forgolódtam, majd hallottam, ahogy valaki benyit a szobámba.
- Vic... Vic... - suttogott egy ismerős hang.
- Lou? - ültem fel.
- Alszol?
- Igen, csak álmomba beszélek hozzád... - forgattam meg szemem, mire beljebb sétált, és becsukta maga mögött az ajtót.
A sötétben csak tapogatózott, majd befeküdt mellém az ágyba.
- Maradhatok? - simított végig karomon.
- Ha már itt vagy. - haraptam mosolyogva alsó ajkamba.
Fejemet mellkasára helyeztem, ő pedig hátamat simogatta. Éreztem meleg karját magamon, amitől bizsergést éreztem.
- Köszönöm. - apró puszit nyomott homlokomra, én pedig átkaroltam derekát, semmit nem válaszolva.
Hamar elaludt, mert pár perc múlva már szuszogását hallottam. Akaratlanul elmosolyodtam ezen. Felnéztem rá. A sötétben nem igen láttam, de azért arca mégis kirajzolódott. Olyan aranyos volt... Megsimogattam arcát, amitől kicsit megmoccant, de nem kelt fel. Fejemet visszahajtottam mellkasára. Elképesztő érzés fogott el... Amikor régen a filmekben azt mondták, hogy a szerelemnél a hasunkban "pillangók röpködnek" azt hittem ez is egy nyálas szlogen. Tévedtem... Ugyanígy éreztem most. Mély levegőt vettem, majd lehunytam szemeimet, és lassan el is aludtam...
Másnap madárcsicsergésre keltem. Lassan kinyitottam szemeimet, és ugyanúgy feküdtem ott, mint mikor elaludtam. Louis még aludt, én pedig az órára néztem... Az ébresztőm 7-re volt állítva, de én már 6-kor fent voltam. Mi ütött belém? Lekapcsoltam az ébresztőt, és halkan kimásztam az ágyból, nehogy Louis felkeljen. Lassan besétáltam a fürdőbe, majd lezuhanyoztam. Ma van az első napom az iskolába, nem bénázhatom el...
Magamra tekertem egy türülközőt, de Louis benyitott a fürdőbe.
- Kopogni nem szokás? - förmedtem rá.
- Bocs, nem tudtam, hogy egy száll türülközőbe flangálsz itt... - felelte álmos hangon, majd hirtelen elkerekedtek szemei, és végignézett rajtam. - Ha belegondolok, nem is olyan rossz.
- Szia, Lou. - kitoltam az ajtón, és bezárta azt, majd elmosolyodtam.
Hirtelen dörömbölni kezdett.
- Legalább a képem megmoshatom?
- Van saját szobád, saját fürdővel. - nevettem fel.
- De ott nincsenek türülközős lányok... - hallottam, ahogy hangja elszomorodik.
- Viszlát, Louis Tomlinson. - feleltem.
- Naaa... - hallottam, ahogy hangja csalódottan távozik.
Jó vele szórakozni, imádom.
Miután szépen rendbetettem magam, lesiettem. A többiek még aludtak, így szép lassan siettem le a konyhába. Louis már ott reggelizett.
- Emberi kinézeted van. - dícsértem.
- Ugyanolyan bunkó vagy. - mosolygott rám.
Megálltam mögötte, majd befogtam a száját, de megharapta ujjamat.
- Naaa. - kaptam el kezemet, mire nevetett.
- Én is ezt mondtam ma...
- Látod, itt a fogad nyoma! - toltam oda ujjamat szeme elé. - Szóval bevihetem az FBI-hoz, és lenyomoztathatom, majd klónoztathatom a fogsorod...
- Minek neked az? Akkora a szád, hogy még a saját fogsorod is kicsi bele. - gúnyolódott.
- Akkora egy tahó vagy. Bunkó, seggfej. - förmedtem rá, majd leültem mellé egy székre.
- Hát... Ahhoz képest amilyen törpe vagy, a szád hatalmas. - nevetett, majd felállt, és a mosogatóba tette a tányérját.
- Hogy mondtad? - követtem tettét.
- Őszinte vagyok.
Elé álltam, de vagy egy fejjel magasabb volt. Mélyen szemébe néztem.
- Seggfej. - feleltem.
- Te... Törpe. - nevette el magát.
Erősen hasba vágtam, mire elkapta kezemet, és magához húzott.
- Agresszív vagy. - mosolygott rám.
- Aha... Aha... te meg flegma. - vágtam fancsali képet.
- Én flegma? - kezeivel átkarolta derekamat, és még közelebb húzott magához.
- Igen, flegma vagy. - bólintottam.
- Aha... - gúnyosan mosolyogva nézett szemeimbe, majd arcával közeledni kezdett. A szívem hevesebben kezdett dobogni, és ezt látta is, így még inkább elmosolyodott. Éreztem, ahogy elvörösödött arcom, de tovább közelített felém, és a végén már ajka enyémet súrolta, és rá is tapadt azokra. Engedtem a csábításnak, így megcsókolt, én pedig viszonoztam csókját...
Később megjelentek a fiúk is, és reggelizni kezdtek, mivel ma hamar mennek dolgozni. Én zavarodottan néztem Louisra, aki folyton csak mosolyogva bámult.
Megálltam a tükör előtt, hogy megigazítsam hajamat, mivel nemsokára indulnom kellett, de megállt mellettem, és a falnak támaszkodva mosolygott.
- Ne bámulj. - rá se nézve közöltem vele.
- Nézni se szabad? - nevetett.
- Így nem. - ránéztem, ő pedig megállt mögöttem, és a tükörben nézett minket.
- Jól nézel ki, már többet állsz a tükör előtt mint mi... - ripakodott rám.
- Tudod... - mosolyodtam el. - A suliba biztos sok jó srác is van, nem nézhetek ki szarul...
- Sok jó srác? Itt van 5 jó srác, nem kell több jó srác, jó? - arca elfehéredett.
- Probléma van, Lou? - fordultam felé, ő pedig megvonta vállát.
- Miért lenne? - mély levegőt vett, de arca még mindig falfehér volt.
- Féltékeny vagy. - cukkoltam.
- Én? Kire? Mire? Miért? - kapkodta a levegőt maga után.
- Igazad van... Miért lennél... Nem is vagyunk együtt. - fordultam vissza a tükörhöz, és egy kis szájfényt kentem a számra. - Biztos te is mindig új csajt szedsz fel a próbákon... Nézőtérből... Nekem ott lesz a suliba a kosárcsapat... Focicsapat... És még sok-sok csapat.
- Victoria Mitchell, szerintem sokat jártatod a NAGY szád. - emelte ki a "nagy" szócskát.
- Igazad van... Mennem kellene, biztos sokan akarnak megismerni. - ismét megfordultam, majd apró puszit nyomtam arcára. - Pá.
Elkaptam a földön heverő táskámat, és az ajtó felé indultam, de a konyha előtt megálltam.
- Jó szórakozást srácok. - küldtem a fiúknak egy puszit, majd visszanéztem Louisra, aki értetlenül állt a tükör előtt, és engem nézett.
Elnevettem magam. Olyan zavarba volt... Imádtam őt heccelni. Gyorsan dobtam egy puszit neki is, majd kisétáltam a házból.
Az iskolában összeismerkedtem jó pár emberrel, köztük egy lánnyal, aki nagyon kedves, és megértő volt velem. A neve Peggy. Jól elbeszélgettünk, megmutatta az egész iskolát. Majd megismertem a fiú kosárcsapatának kapitányát, Bradet, és a húgát, aki állítólag az iskola "missz nagyképűje", Sabrinet.
Brad és Peggy nagyon kedvesek voltak velem, szinte az egész napomat velük töltöttem.
Mire munka után is hazaértem, a fiúk már a nappaliban TV-t néztek.
- Hy, guys. - köszöntem nekik.
- Szia. - mosolyodtak rám.
Azonnal levetettem magam Louis mellé, és nyomtam egy puszit az arcára.
- Hooooo. - hallottam a fiúk reakcióját erre.
- Milyen volt a napotok? - néztem rajtuk körül.
- Vicces. - mondta Liam.
- Dolgos. - felelte Zayn.
- Érdekes... - gondolkodott el Harry.
- Éhezős... - mondta szomorúan Niall.
Majd szemeim Louisra szegeződtek.
- És neked? - kérdezte.
- Te még nem válaszoltál. - feleltem.
- Aggodalmasan. - nevettek a többiek.
- Aggodalmasan? - húztam fel szemöldököm.
- Ja, egész nap azt hallgattuk... - kezdte Niall, majd Liam fejezte be.
- "Biztos jól érzi magát a suliba... Biztos jó srácok vannak... Biztos nagyon kigyúrt állatokkal van tele az az iskola..." - utánozta Louist. Nagyon jól csinálta, felnevettem.
- Mondtam, hogy féltékeny vagy. - mosolyodtam rá.
- Nem. Vagyok. Féltékeny. - állt fel idegesen, majd a szobája felé indult.
Utána siettem. Kopogtatni kezdtem az ajtaján, de nem jött válasz, így benyitottam.
- Na figy... - kezdtem, de megtorpantam az ajtóban.
Épp a nadrágját húzta le magáról, és már póló sem volt rajta. Értetlenül bámult, majd elmosolyodott.
- Ha látnád magad... - rázta meg a fejét nevetve.
- Fogd be, és öltözz föl. - feleltem, de éreztem, hogy szemem meg se rebben, csak bámultam őt.
- Tényleg? Ezt szeretnéd? Mert nem hiszem... Nem néznél így. - közelebb sétált, és becsukta mögöttem az ajtót.
- Jó... - suttogtam, majd észbe kaptam. - Mi? Nem!
Gyorsan megfordultam, és az ajtót bámultam.
- Öltözz. - utasítottam.
- Az én szobám, ahova pofátlanul berobbansz, és még parancsolgatsz is? - hallottam, ahogy gúnyosan mosolyog, de tudom, hogy élvezte a helyzetet.
- Igazad van, bocs. - megfordultam, de eltakartam szemeimet. - Szóval miért zavar téged az, hogy én iskolába vagyok, és talán, ismétlem, talán pasizok?
- Kinyithatod a szemed, a fürdőbe vagyok. - felelte, én pedig leülem az ágyra, szemeimről pedig elvettem a kezem. - Engem nem zavar, egyáltalán.
- Tudom, hogy zavar. - hátradőltem az ágyon.
- Zuhanyzás után megbeszéljük. - felelte, mire megforgattam szemeimet.
- Jó, de ha pucéron ki mersz jönni szivatásból, meghalsz. - nevettem el magam.
Szemeimet becsuktam, majd akaratlanul is elnyomott az álom...

Sziasztok! 
Remélem ez a kis rész kárpótol titeket azért, mert mostanába nem hozom őket olyan sűrűn... :) Próbáltam ezt hisszabbra. Ez a rész inkább Vicky és Lou kapcsolatára derített fényt, de vajon ebből mi lesz? Tényleg egy kapcsolat? Komolyan együtt lesznek? És ti örülnétek ennek? :D
Kommenteljetek, szavazzatok! :) Mondjátok el milyen lett a rész, izgultam! :) Ez előző kommenteket is köszönöm, ÍRTÓ jól estek, imádlak titeket! <3 
Oldalt lesz HÁROM SZAVAZÁS, az csak egy kattintás, kíváncsi vagyok a véleményetekre! :)
Puszi! És köszönöm a türelmeteket, kedvességeteket! 
IMÁDLAK TITEKET. <3

7. rész

Másnap.
Reggel hamar felkeltem, majd zuhanyoztam, felöltöztem, és lesiettem, mert farkas éhes voltam. Lent már Liam és Zayn ücsörögtek. Zayn mindig ilyen hamar fent van?!
- Sziasztok. - köszöntem nekik, mire bólogatni kezdtek, és csak sejtelmesen mosolyogtam rám, hol-hol összenéztek. - Illik köszönni. - ültem le melléjük, mire Zayn hátat fordított nekem, és hangos nevetésben tört ki, amit Liam is folytatott.
- Hali. - jelent meg ekkor Louis, aki mellém ült le. A fiúk csak még jobban nevetni kezdtek. - Ezek rajtam röhögnek?
- Nem tudom, nem hiszem. Lejöttem, és már olyanok voltak mint két beszívott marha. - mosolyodtam rájuk.
- Aha... - bólintott Liam, majd lehajtotta fejét az asztalra, és így nevetett tovább.
- Valaki elmondja mi történt? - húztam fel szemöldökömet. Mi ez az egész?
- Kimaradtatok szinte két éjszakát... Együtt... Azon gondolkoztunk már, hogy megszöktetek kéz a kézbe. - nevetett Zayn, miközben rám és Louisra mutogatott.
- Jesszus. - lepődtem meg, mire Louis rám mosolygott.
A fiúk még szívták ezzel az egész storyval az agyunkat, de ekkor csengettek, és szokás szerint, én nyitottam ajtót.
- Szia Mike. - mosolyogtam az ajtóban álló testvéremre. - Gyere be.
- Vic. Hali. - mosolygott, majd hátra mutatott, a nem sokkal mögötte lévő autóra. - Most nem lehet, apának megígértem, hogy elkísérem kivételesen a munkába. De azt akartam kérdezni, hogy tényleg hétfőtől sulis vagy? Csak mert... Ugyan oda járnánk, és akkor bemutathatlak pár embernek, mindenkit ismerek. Szinte...
- Aranyos vagy, köszi. Az jól jönne... - magamhoz öleltem, mire apám szállt ki a kocsiból.
- Mike! Igyekezz! - kiáltott öcsémre, aki egy pillantást vetett rá.
- Apa dühös, és nem akarom hogy megint rajtam töltse ki... - rázta meg a fejét, elkomorodott. - Olyankor...
- Mike! - kiáltott rá megint.
- Akkor Vic, suliba. - nyomott egy puszit az arcomra, majd a kocsi felé futott.
- Olyankor mi? - kiáltottam utána.
Megrázta a fejét, majd beült a kocsiba. Ebben a családban semmi nem oké... Mit akart mondani, mit tesz ilyenkor apám? Pár percig álltam az ajtóba, majd valaki megfogta a vállam. Megrezzentem.
- Niall, a szívbajt hoztad rám. - csuktam be az ajtót.
- Bocsi. - nevetett. - Azt akartam, hogy nincs kedved velünk jönni az esti koncertre?
- Nincs mára programom, nekem jó. - bólintottam, már mosolyogva.
Megölelt. Niall olyan aranyos fiú... Kimutatja ha szeret valakit, és egyszerűen nem lehet őt nem imádni... Tényleg kis aranyos, pufi arcú, gyönyörű szemű srác. Azt mondják, minden emberbe szorult egy kis gonoszság... De szerintem belőle ez a pici is kimaradt. Én teljesen el tudom őt képzelni öcsémként. Kár, hogy nem az... De már úgy szeretem.
A srácokkal délelőtt beültünk filmezni, de valami ritka unalmas műsort választottunk... Aztán délután kimentünk a koncert helyszínre, ahol ők próbáltak. Azaz inkább elbaromkodták, de ez az egész így volt jó, sokat nevettek, én is, és mindenki, aki ott volt.
- Figyeld. - Liam ütögette meg Niall vállát, majd viccből csúszni kezdett a színpad közepén, majd egy víztócsába elcsúszott, és húzta magával a szőke srácot is. - Ez hogy került ide? - nevetett.
- Mi az? - szaladtak oda a fiúk.
- Tócsa. - nevetett Zayn. - Bénáák.
- Hoppá. - fordult meg Louis.
- A te műved? - nézett rá nagy szemekkel Liam.
- Dehogy. Én? Nem vagyok ennyire bolond. - rázta meg a fejét, majd Liam felpattant, és futni kezdett utána.
Louis kiszaladt egyenesen felém, elbújt mögém, majd hátulról átölelt. Liam kezében egy nagy flakon víz volt.
- Kegyelmezz szegény lánynak. - nevetett Louis.
- Lou, engedj el, megérdemled. - nevettem.
- Igen Lou, hallod... - kacsintott rám Liam.
- Nem. Ne legyél gonosz. - szorosabban ölelt hátulról, majd körmeimet óvatosan végighúztam karján, és jól gondoltam... Csikis volt, így elengedett, én pedig kapva az alkalmon elugrottam előle. Liam azonnal telibe vágta a flakonban lévő vízzel, mire Louis csak állt egy helyben, és rám mutatott ujjával.
- Picsa.
Elnevettem magam.
- Így jár az... Aki trehány. Tudod... Pont a színpad közepére. - okoskodtam.
- Tényleg? És az okoskodóknak elmondjam mi jár? - nagy mosoly került az arcára.
Értetlenül néztem, majd közeledni kezdett.
- Ó, ne. Lou, ne. - hátráltam.
Csuron víz volt a pólója, és tudtam, hogy vissza adja nekem ezt a "szívességet".
- Lou, nem! Nem! - kiáltottam, majd kiszaladtam a színpadra, de Harry elkapott.
- De, de. - közeledett nagy mosollyal Lou.
- Harry, kérlek. - nevettem hangosan, de csak szorított.
Hátra néztem, és láttam, hogy mosolyog ő is.
- Harry... - kérlelő tekintettel néztem rá.
- Rossz kislány, rossz, rossz... Nagyon rossz. - nevette el magát.
- Fürtöske! - kiáltottam rá, majd megpuszilta arcom, és elengedett.
- Hazza! - nézett értetlenül Louis.
- Ne bántsuk szegényt, kis ártatlan, újonc... - mosolygott rám, de láttam, hogy kacsintott egyet.
Ez most mit jelent? Valamit nagyon akarnak... Tudom, hogy terveznek valamit, de mit?
Az este a koncert nagyon jól zajlott. A fiúk teljesen el voltak, a rajongók őrjöngtek. A kedvencem az volt, mikor Lou nekiállt enni a színpad közepén. Bolond srác... Egyszerűen imádom. Bár ezt inkább Niallből néztem ki.

Este mikor hazafelé indultunk már sötét volt, és Lou meg Harry ragaszkodott hozzá, hogy velük menjek, így így is lett... Csakhogy a végén nem haza jutottunk, hanem egy egészen más helyre vittek engem... Azt hiszem Lou már tudja a bosszúmat...






Hali!
Új rész! ;) Tudom, hogy nagyon régen hoztam, és sajnálom! De valahogy nem volt ihletem.:S Igazából ez a rész szerintem nem fog nektek tetszeni, vagy 5x írtam újra, de nem ment... Aggódom, de ígérem a következő jobb lesz!:S Mindesetre erre is várok véleményeket.:) 
Köszönöm, hogy ennyien jeleztétek, hogy várjátok, nagyon jól esett! *-* :3
Puszi. <3

6. rész

- Szóval, hová is megyünk? - kérdeztem egy 15 perc kocsikázás után Louistól.
- Mondtam, el. Teljesen mindegy. - kacsintott rám.
Pár percig még kocsikáztunk, majd egy parti részen álltunk meg. Kiszálltuk, ő pedig leült a homokba.
- Most olyanok leszünk, mint a filmekbe, sorozatokba? Leülünk  homokba éjszaka, romantikusan, erre vagy jön egy sorozatgyilkos aki lenyisszantja a fejünket, vagy mi találunk hullát? - nevettem, majd leültem mellé.
- Igazából felbéreltem egy sorozatgyilkost, hogy dobjon a cápák közé mert már sok vagy nekem, de... - nevetett fel. - Nem vállalta senki, mindenki fél tőled.
- Ilyen ijesztő lennék? - húztam fel szemöldököm.
- Csak ha idegbeteg vagy. - főlt hátra.
- Hah! - háborodtam fel. - Nem is vagyok idegbeteg!
- Éreztem az arcomon. - suttogta, mire hasba vágtam. - Erről beszéltem.
Elnevettük magunkat, majd én is hátra dőltem. A csillagokat néztük, amik ilyenkor megvilágították az egész eget. Nagyon szép látvány volt, szinte teljesen belemélyedtem.
- Eddig még nem néztem ennyire az eget... - mondtam halkan, mire Louis felém fordult.
- Pedig előbb is azt nézted, mikor megzavartalak. - mosolygott rám.
- Igen. De most valahogy szemből van, mintha... Szemeznénk. - kuncogtam.
Szemeznénk? Vicky, jó hülye vagy.
- Igen, így mindig szebb. Jobban belátod az egészet. - felelte.
- Liverpoolban szinte mindig borús volt az ég, nem is lehetett semmit látni.
- De ez nem Liverpool, és én is itt vagyok. Szóval csak jó idő lehet. - mosolygott büszkén, arcomról pedig levakarhatatan volt a mosoly.
- "Legyen jó idő, mert Louis Tomlinson a színen van" életet élsz?
- Igen, de hé! Így a legjobb. - mosolygott. - Amúgy mikortól kezded a sulit?
- Hétfő. Aggódom... Új suli, új emberek. Minden új. A régimben mindenki ismert. Itt én leszek a "jé, új csaj". - kicsit elszomorodtam.
- Jó tanácsok... Ha valaki kötözködik, mond meg, hogy keressen olyat, akit érdekel is amit dumál. Ha valaki rád hajt, vágd pofán. - kacsintott.
- Az első meglesz. De a második... Mi van ha tetszik?
- Az a B terv. De tanuld meg, B terv sosincs! Van A meg C...
- Logikátlan vagy, és bolond, de... Megfogadom. - mosolyogtam, mire megfogta a kezemet, én pedig az övét, majd ismét az égre néztem.
Örültem, hogy az estét Louissal tölthetem. És a tanácsainak is. Ráadásul hogy ide hozott... Ez is jól esett, hát még az, hogy megfogta a kezemet... Jól éreztem vele magam. A múltkori eset után azt hittem, örökre megromlott a barátságunk. De ezek szerint nem... Szerencsémre.
Egész éjszaka ott voltunk a parton. Beszélgettünk, szaladgáltunk. Rajzoltunk a homokba. Sőt, volt, hogy még egymást is homokkal dobáltuk. Persze a vizet se hagytuk ki, oda is beszaladtunk. Bár elég hideg volt, de mégis élveztük. Egész reggelig ezt csináltuk, bár akkor már pár ember megjelent.
Miután egyre több ember jött, inkább tovább indultunk.
Elmentünk egy hídra, ahonnan néztük az embereket, és jókat szórakoztunk, majd Louis elővette a kameráját.
- Mire készülsz? - nevettem.
- Csinálj úgy, mintha klippet forgatnánk. - mosolygott rám.
- Úgy érted, így? - ráztam meg vállaimat, majd elengedtem a korlátot, megpördültem, és hátrébb megálltam.

- Teljesen jó. Forgattál már valami hasonlót? - tette félre a kamerát.

- Nem, de tudod, van bennem színészi technika. - feleltem. 

- Ó, a színészkedés... - kacsintott.

- Anyám mielőtt megismerte volna apámat, egy színházban dolgozott. Igazából ott ismerkedtek meg... Így van bennem olyan vér, ami szereti a kamerát. Viszont... - elmosolyodtam. - Gyere közelebb.

Kezeimmel intettem, mire felém kezdett sétálni, én pedig eltakartam a lencsét. Elvette onnan kezemet, én pedig elfordultam, és elnevettem magam. Fejemet lehajtottam, majd hajamba túrtam.

Eltette a kamerát, majd elkezdtünk szaladgálni a városban. 

- Tegnap jól megszívtátok a vizes jelenetet. - nevette el magát.

- Ne is említsd... - ráztam meg a fejem. - Jó szemetek voltatok. Zayntől megszoktam... De te?!

- Szokd meg tőlem is. Tudok én akkora szemét is lenni... - gúnyosan rázta fejét, mire megforgattam szemeimet.

- El tudom képzelni. Megbántalak, és elrabolod a régi barbie babáimat, majd levágod a fejüket, és beledobod egy tóba! 

- Rosszabb! Egybe lenyelem őket... - nevette el magát, mire én is így tettem.

- Louis borzasztó vagy...

- Én vagyok a borzasztó? Mondja Miss tehetség!

- Nekem legalább van tehetségem... - kacsintottam.

- Miért, nekem talán nincs? - nevette el magát kínjába.

- Te azt az éneklést annak nevezed?! És az a tánc... Hát hallod, a kutyám jobban riszálja a popsiját...

Hangosan nevettem, majd láttam, hogy betalált. Nem mérges volt, hanem inkább vissza akarta adni, így elnevette magát, és szaladni kezdett. Gyorsan elfutottam előle, át az embereken, mindenen. Mindenkit elkaszáltam magam elől, de nem sokkal később utolért. Elkapta a kezem, és magához húzott.

- Komolyan? Szeretnéd látni az én fenék rázásom? - nevetett.

- Nem, köszi. Tartogasd másnak. - kuncogtam, majd ügyesen kiszabadítottam kezemet a szorításából, és ismét szaladni készültem, de most hamar elkapott.

- Szivatlak... - mosolyogtam. - Amúgy jó a hangod, és nagyon jól táncolsz.

Őszinte voltam. Tényleg imádtam a hangját, hát még a táncát... Tényleg tehetséges srác. De valahogy kell húzni az agyát, nem?

- Tudod miben érdekel még a tehetséged?

- Miben? - kerekedtek el szemei.

- Kérem a kamerád!

Félve de odaadta, majd a városban leszólítottam egy nőt, és megkértem, bohóckodjanak valamit. Egyből bele is ment.

- Mi a lényeg? - értetlenkedett Louis.

- Nem vagyok operatőr... Ennek ellenére is tudsz egy állat lenni? - ráztam meg vállaimat.

Odaszaladt a nőhöz, majd átkarolta vállait, és énekelni kezdett. A nő közben táncikált. 

- Szeretnél őrültet látni? - nézett rám Louis, mire bólintottam.

Ránézett a mellette álló nőre, majd lehajolt és hirtelen ölbe kapta.

- Louis?! - nevettem el magam.

- Na! hé! - kiáltott fel a nő.

- Futunk kicsit. - mosolygott büszkén Louis, majd tényleg futásba kezdett. 

Nem tudtam volna, hogy ilyen erős. Vagy három percig az ölében ülő nővel szaladgált a városban, az autók között. Ahogy láttam, a nő élvezte az egész helyzet, hát még én. Felvettem az egészet, ez a srácoknak nagyon fog tetszeni...

Kimondhatom, hogy egy fantasztikus napot töltöttünk együtt. Később átvette a kamerát, majd leszólítottam egy srácot, és táncikálni kezdtem vele a zebra közepén. Nem volt veszélyes? De. De ez az őrültségek napja volt... És én is megmutattam, mennyire hülye vagyok. Tökéletesen éreztem magam, kiadtam az összes érzést magamból, csak a jóra tudtam koncentrálni, jókat nevettem, ahogy Louis is.

Már ment le a nap, mikor úgy döntöttünk, mielőtt hazamennénk, lemegyünk a partra. Jó idő lett délutánra, teljesen meleg volt. Sokat bohóckodtunk, kergettük egymást megint, majd beszaladtunk a vízbe. Sokan voltak már a parton, így voltak, akik néztek is minket, de csodás volt. Ott szaladgáltunk a vízbe... 

- Akarsz még merészet? - nevetett Louis.

- Na hajrá Tomlinson. - nevettem.

Odasétált hozzám, lefröcskölt, majd megfogta kezemet így közelebb húzva magához, és megcsókolt. Kezemet mellkasára helyeztem, majd viszonoztam a csókot. Hosszan csókolt tovább, majd meg akarta szakítani a csókot, így hátrálni kezdett, de elkaptam kezét, és visszahúzva magamhoz, most én csókoltam meg. Átkarolta derekamat, és magához szorított, én pedig kezeimmel nyakát karoltam át, így csókolva tovább...

Sziasztok!

Meghoztam az új részt.:P Ismét sok képekkel, és azt hiszem ismét kicsit hosszabb lett a rész is eleve...

Remélem most összezavartalak titeket! :$ Ez amolyan Vicky - Louis nap volt, ahol jobban össze ismerkedhettek, de vajon mi lesz a Vicky - Harry nappal? :D Nem merülhet feledésbe. ;) Akkor? ;) :D Remélem felkeltette az érdeklődéseteket! :)

Köszönöm az előző 2 részhez az 5 kommentet! *-----* Nagyon jól estek, imádlak titeket! *---* <3
Komizni, és szavazni ér! :3 

Puszi. <3