6. rész

- Szóval, hová is megyünk? - kérdeztem egy 15 perc kocsikázás után Louistól.
- Mondtam, el. Teljesen mindegy. - kacsintott rám.
Pár percig még kocsikáztunk, majd egy parti részen álltunk meg. Kiszálltuk, ő pedig leült a homokba.
- Most olyanok leszünk, mint a filmekbe, sorozatokba? Leülünk  homokba éjszaka, romantikusan, erre vagy jön egy sorozatgyilkos aki lenyisszantja a fejünket, vagy mi találunk hullát? - nevettem, majd leültem mellé.
- Igazából felbéreltem egy sorozatgyilkost, hogy dobjon a cápák közé mert már sok vagy nekem, de... - nevetett fel. - Nem vállalta senki, mindenki fél tőled.
- Ilyen ijesztő lennék? - húztam fel szemöldököm.
- Csak ha idegbeteg vagy. - főlt hátra.
- Hah! - háborodtam fel. - Nem is vagyok idegbeteg!
- Éreztem az arcomon. - suttogta, mire hasba vágtam. - Erről beszéltem.
Elnevettük magunkat, majd én is hátra dőltem. A csillagokat néztük, amik ilyenkor megvilágították az egész eget. Nagyon szép látvány volt, szinte teljesen belemélyedtem.
- Eddig még nem néztem ennyire az eget... - mondtam halkan, mire Louis felém fordult.
- Pedig előbb is azt nézted, mikor megzavartalak. - mosolygott rám.
- Igen. De most valahogy szemből van, mintha... Szemeznénk. - kuncogtam.
Szemeznénk? Vicky, jó hülye vagy.
- Igen, így mindig szebb. Jobban belátod az egészet. - felelte.
- Liverpoolban szinte mindig borús volt az ég, nem is lehetett semmit látni.
- De ez nem Liverpool, és én is itt vagyok. Szóval csak jó idő lehet. - mosolygott büszkén, arcomról pedig levakarhatatan volt a mosoly.
- "Legyen jó idő, mert Louis Tomlinson a színen van" életet élsz?
- Igen, de hé! Így a legjobb. - mosolygott. - Amúgy mikortól kezded a sulit?
- Hétfő. Aggódom... Új suli, új emberek. Minden új. A régimben mindenki ismert. Itt én leszek a "jé, új csaj". - kicsit elszomorodtam.
- Jó tanácsok... Ha valaki kötözködik, mond meg, hogy keressen olyat, akit érdekel is amit dumál. Ha valaki rád hajt, vágd pofán. - kacsintott.
- Az első meglesz. De a második... Mi van ha tetszik?
- Az a B terv. De tanuld meg, B terv sosincs! Van A meg C...
- Logikátlan vagy, és bolond, de... Megfogadom. - mosolyogtam, mire megfogta a kezemet, én pedig az övét, majd ismét az égre néztem.
Örültem, hogy az estét Louissal tölthetem. És a tanácsainak is. Ráadásul hogy ide hozott... Ez is jól esett, hát még az, hogy megfogta a kezemet... Jól éreztem vele magam. A múltkori eset után azt hittem, örökre megromlott a barátságunk. De ezek szerint nem... Szerencsémre.
Egész éjszaka ott voltunk a parton. Beszélgettünk, szaladgáltunk. Rajzoltunk a homokba. Sőt, volt, hogy még egymást is homokkal dobáltuk. Persze a vizet se hagytuk ki, oda is beszaladtunk. Bár elég hideg volt, de mégis élveztük. Egész reggelig ezt csináltuk, bár akkor már pár ember megjelent.
Miután egyre több ember jött, inkább tovább indultunk.
Elmentünk egy hídra, ahonnan néztük az embereket, és jókat szórakoztunk, majd Louis elővette a kameráját.
- Mire készülsz? - nevettem.
- Csinálj úgy, mintha klippet forgatnánk. - mosolygott rám.
- Úgy érted, így? - ráztam meg vállaimat, majd elengedtem a korlátot, megpördültem, és hátrébb megálltam.

- Teljesen jó. Forgattál már valami hasonlót? - tette félre a kamerát.

- Nem, de tudod, van bennem színészi technika. - feleltem. 

- Ó, a színészkedés... - kacsintott.

- Anyám mielőtt megismerte volna apámat, egy színházban dolgozott. Igazából ott ismerkedtek meg... Így van bennem olyan vér, ami szereti a kamerát. Viszont... - elmosolyodtam. - Gyere közelebb.

Kezeimmel intettem, mire felém kezdett sétálni, én pedig eltakartam a lencsét. Elvette onnan kezemet, én pedig elfordultam, és elnevettem magam. Fejemet lehajtottam, majd hajamba túrtam.

Eltette a kamerát, majd elkezdtünk szaladgálni a városban. 

- Tegnap jól megszívtátok a vizes jelenetet. - nevette el magát.

- Ne is említsd... - ráztam meg a fejem. - Jó szemetek voltatok. Zayntől megszoktam... De te?!

- Szokd meg tőlem is. Tudok én akkora szemét is lenni... - gúnyosan rázta fejét, mire megforgattam szemeimet.

- El tudom képzelni. Megbántalak, és elrabolod a régi barbie babáimat, majd levágod a fejüket, és beledobod egy tóba! 

- Rosszabb! Egybe lenyelem őket... - nevette el magát, mire én is így tettem.

- Louis borzasztó vagy...

- Én vagyok a borzasztó? Mondja Miss tehetség!

- Nekem legalább van tehetségem... - kacsintottam.

- Miért, nekem talán nincs? - nevette el magát kínjába.

- Te azt az éneklést annak nevezed?! És az a tánc... Hát hallod, a kutyám jobban riszálja a popsiját...

Hangosan nevettem, majd láttam, hogy betalált. Nem mérges volt, hanem inkább vissza akarta adni, így elnevette magát, és szaladni kezdett. Gyorsan elfutottam előle, át az embereken, mindenen. Mindenkit elkaszáltam magam elől, de nem sokkal később utolért. Elkapta a kezem, és magához húzott.

- Komolyan? Szeretnéd látni az én fenék rázásom? - nevetett.

- Nem, köszi. Tartogasd másnak. - kuncogtam, majd ügyesen kiszabadítottam kezemet a szorításából, és ismét szaladni készültem, de most hamar elkapott.

- Szivatlak... - mosolyogtam. - Amúgy jó a hangod, és nagyon jól táncolsz.

Őszinte voltam. Tényleg imádtam a hangját, hát még a táncát... Tényleg tehetséges srác. De valahogy kell húzni az agyát, nem?

- Tudod miben érdekel még a tehetséged?

- Miben? - kerekedtek el szemei.

- Kérem a kamerád!

Félve de odaadta, majd a városban leszólítottam egy nőt, és megkértem, bohóckodjanak valamit. Egyből bele is ment.

- Mi a lényeg? - értetlenkedett Louis.

- Nem vagyok operatőr... Ennek ellenére is tudsz egy állat lenni? - ráztam meg vállaimat.

Odaszaladt a nőhöz, majd átkarolta vállait, és énekelni kezdett. A nő közben táncikált. 

- Szeretnél őrültet látni? - nézett rám Louis, mire bólintottam.

Ránézett a mellette álló nőre, majd lehajolt és hirtelen ölbe kapta.

- Louis?! - nevettem el magam.

- Na! hé! - kiáltott fel a nő.

- Futunk kicsit. - mosolygott büszkén Louis, majd tényleg futásba kezdett. 

Nem tudtam volna, hogy ilyen erős. Vagy három percig az ölében ülő nővel szaladgált a városban, az autók között. Ahogy láttam, a nő élvezte az egész helyzet, hát még én. Felvettem az egészet, ez a srácoknak nagyon fog tetszeni...

Kimondhatom, hogy egy fantasztikus napot töltöttünk együtt. Később átvette a kamerát, majd leszólítottam egy srácot, és táncikálni kezdtem vele a zebra közepén. Nem volt veszélyes? De. De ez az őrültségek napja volt... És én is megmutattam, mennyire hülye vagyok. Tökéletesen éreztem magam, kiadtam az összes érzést magamból, csak a jóra tudtam koncentrálni, jókat nevettem, ahogy Louis is.

Már ment le a nap, mikor úgy döntöttünk, mielőtt hazamennénk, lemegyünk a partra. Jó idő lett délutánra, teljesen meleg volt. Sokat bohóckodtunk, kergettük egymást megint, majd beszaladtunk a vízbe. Sokan voltak már a parton, így voltak, akik néztek is minket, de csodás volt. Ott szaladgáltunk a vízbe... 

- Akarsz még merészet? - nevetett Louis.

- Na hajrá Tomlinson. - nevettem.

Odasétált hozzám, lefröcskölt, majd megfogta kezemet így közelebb húzva magához, és megcsókolt. Kezemet mellkasára helyeztem, majd viszonoztam a csókot. Hosszan csókolt tovább, majd meg akarta szakítani a csókot, így hátrálni kezdett, de elkaptam kezét, és visszahúzva magamhoz, most én csókoltam meg. Átkarolta derekamat, és magához szorított, én pedig kezeimmel nyakát karoltam át, így csókolva tovább...

Sziasztok!

Meghoztam az új részt.:P Ismét sok képekkel, és azt hiszem ismét kicsit hosszabb lett a rész is eleve...

Remélem most összezavartalak titeket! :$ Ez amolyan Vicky - Louis nap volt, ahol jobban össze ismerkedhettek, de vajon mi lesz a Vicky - Harry nappal? :D Nem merülhet feledésbe. ;) Akkor? ;) :D Remélem felkeltette az érdeklődéseteket! :)

Köszönöm az előző 2 részhez az 5 kommentet! *-----* Nagyon jól estek, imádlak titeket! *---* <3
Komizni, és szavazni ér! :3 

Puszi. <3