7. rész

Másnap.
Reggel hamar felkeltem, majd zuhanyoztam, felöltöztem, és lesiettem, mert farkas éhes voltam. Lent már Liam és Zayn ücsörögtek. Zayn mindig ilyen hamar fent van?!
- Sziasztok. - köszöntem nekik, mire bólogatni kezdtek, és csak sejtelmesen mosolyogtam rám, hol-hol összenéztek. - Illik köszönni. - ültem le melléjük, mire Zayn hátat fordított nekem, és hangos nevetésben tört ki, amit Liam is folytatott.
- Hali. - jelent meg ekkor Louis, aki mellém ült le. A fiúk csak még jobban nevetni kezdtek. - Ezek rajtam röhögnek?
- Nem tudom, nem hiszem. Lejöttem, és már olyanok voltak mint két beszívott marha. - mosolyodtam rájuk.
- Aha... - bólintott Liam, majd lehajtotta fejét az asztalra, és így nevetett tovább.
- Valaki elmondja mi történt? - húztam fel szemöldökömet. Mi ez az egész?
- Kimaradtatok szinte két éjszakát... Együtt... Azon gondolkoztunk már, hogy megszöktetek kéz a kézbe. - nevetett Zayn, miközben rám és Louisra mutogatott.
- Jesszus. - lepődtem meg, mire Louis rám mosolygott.
A fiúk még szívták ezzel az egész storyval az agyunkat, de ekkor csengettek, és szokás szerint, én nyitottam ajtót.
- Szia Mike. - mosolyogtam az ajtóban álló testvéremre. - Gyere be.
- Vic. Hali. - mosolygott, majd hátra mutatott, a nem sokkal mögötte lévő autóra. - Most nem lehet, apának megígértem, hogy elkísérem kivételesen a munkába. De azt akartam kérdezni, hogy tényleg hétfőtől sulis vagy? Csak mert... Ugyan oda járnánk, és akkor bemutathatlak pár embernek, mindenkit ismerek. Szinte...
- Aranyos vagy, köszi. Az jól jönne... - magamhoz öleltem, mire apám szállt ki a kocsiból.
- Mike! Igyekezz! - kiáltott öcsémre, aki egy pillantást vetett rá.
- Apa dühös, és nem akarom hogy megint rajtam töltse ki... - rázta meg a fejét, elkomorodott. - Olyankor...
- Mike! - kiáltott rá megint.
- Akkor Vic, suliba. - nyomott egy puszit az arcomra, majd a kocsi felé futott.
- Olyankor mi? - kiáltottam utána.
Megrázta a fejét, majd beült a kocsiba. Ebben a családban semmi nem oké... Mit akart mondani, mit tesz ilyenkor apám? Pár percig álltam az ajtóba, majd valaki megfogta a vállam. Megrezzentem.
- Niall, a szívbajt hoztad rám. - csuktam be az ajtót.
- Bocsi. - nevetett. - Azt akartam, hogy nincs kedved velünk jönni az esti koncertre?
- Nincs mára programom, nekem jó. - bólintottam, már mosolyogva.
Megölelt. Niall olyan aranyos fiú... Kimutatja ha szeret valakit, és egyszerűen nem lehet őt nem imádni... Tényleg kis aranyos, pufi arcú, gyönyörű szemű srác. Azt mondják, minden emberbe szorult egy kis gonoszság... De szerintem belőle ez a pici is kimaradt. Én teljesen el tudom őt képzelni öcsémként. Kár, hogy nem az... De már úgy szeretem.
A srácokkal délelőtt beültünk filmezni, de valami ritka unalmas műsort választottunk... Aztán délután kimentünk a koncert helyszínre, ahol ők próbáltak. Azaz inkább elbaromkodták, de ez az egész így volt jó, sokat nevettek, én is, és mindenki, aki ott volt.
- Figyeld. - Liam ütögette meg Niall vállát, majd viccből csúszni kezdett a színpad közepén, majd egy víztócsába elcsúszott, és húzta magával a szőke srácot is. - Ez hogy került ide? - nevetett.
- Mi az? - szaladtak oda a fiúk.
- Tócsa. - nevetett Zayn. - Bénáák.
- Hoppá. - fordult meg Louis.
- A te műved? - nézett rá nagy szemekkel Liam.
- Dehogy. Én? Nem vagyok ennyire bolond. - rázta meg a fejét, majd Liam felpattant, és futni kezdett utána.
Louis kiszaladt egyenesen felém, elbújt mögém, majd hátulról átölelt. Liam kezében egy nagy flakon víz volt.
- Kegyelmezz szegény lánynak. - nevetett Louis.
- Lou, engedj el, megérdemled. - nevettem.
- Igen Lou, hallod... - kacsintott rám Liam.
- Nem. Ne legyél gonosz. - szorosabban ölelt hátulról, majd körmeimet óvatosan végighúztam karján, és jól gondoltam... Csikis volt, így elengedett, én pedig kapva az alkalmon elugrottam előle. Liam azonnal telibe vágta a flakonban lévő vízzel, mire Louis csak állt egy helyben, és rám mutatott ujjával.
- Picsa.
Elnevettem magam.
- Így jár az... Aki trehány. Tudod... Pont a színpad közepére. - okoskodtam.
- Tényleg? És az okoskodóknak elmondjam mi jár? - nagy mosoly került az arcára.
Értetlenül néztem, majd közeledni kezdett.
- Ó, ne. Lou, ne. - hátráltam.
Csuron víz volt a pólója, és tudtam, hogy vissza adja nekem ezt a "szívességet".
- Lou, nem! Nem! - kiáltottam, majd kiszaladtam a színpadra, de Harry elkapott.
- De, de. - közeledett nagy mosollyal Lou.
- Harry, kérlek. - nevettem hangosan, de csak szorított.
Hátra néztem, és láttam, hogy mosolyog ő is.
- Harry... - kérlelő tekintettel néztem rá.
- Rossz kislány, rossz, rossz... Nagyon rossz. - nevette el magát.
- Fürtöske! - kiáltottam rá, majd megpuszilta arcom, és elengedett.
- Hazza! - nézett értetlenül Louis.
- Ne bántsuk szegényt, kis ártatlan, újonc... - mosolygott rám, de láttam, hogy kacsintott egyet.
Ez most mit jelent? Valamit nagyon akarnak... Tudom, hogy terveznek valamit, de mit?
Az este a koncert nagyon jól zajlott. A fiúk teljesen el voltak, a rajongók őrjöngtek. A kedvencem az volt, mikor Lou nekiállt enni a színpad közepén. Bolond srác... Egyszerűen imádom. Bár ezt inkább Niallből néztem ki.

Este mikor hazafelé indultunk már sötét volt, és Lou meg Harry ragaszkodott hozzá, hogy velük menjek, így így is lett... Csakhogy a végén nem haza jutottunk, hanem egy egészen más helyre vittek engem... Azt hiszem Lou már tudja a bosszúmat...






Hali!
Új rész! ;) Tudom, hogy nagyon régen hoztam, és sajnálom! De valahogy nem volt ihletem.:S Igazából ez a rész szerintem nem fog nektek tetszeni, vagy 5x írtam újra, de nem ment... Aggódom, de ígérem a következő jobb lesz!:S Mindesetre erre is várok véleményeket.:) 
Köszönöm, hogy ennyien jeleztétek, hogy várjátok, nagyon jól esett! *-* :3
Puszi. <3