8. rész

Mosolyogva keltem, mert lentről zajokat hallottam, és tudtam, a fiúk bohóckodnak a konyhába. Lesiettem hozzájuk, majd megöleltem Niallt, aki éppen valami szendvicset tömött magába. Mondhatni a nyakába ugrottam...
- Neked is jó reggelt. - motyogta teli szájjal, de viszonozta ölelésem.
A többiek zavarodottan néztek, miután mindenkit szépen lassan, szorosan megöleltem.
- Nem tudom mi a frász van veled... De nagyon jót érzel. - nevetett Zayn.
- Csak... Álmodtam valamit, és rájöttem, jó életem van. Holnaptól ismét iskolába járok, van munkahelyem, megismertem az öcsémet, itt vagytok nekem ti... - körbenéztem rajtuk boldog tekintettel. Úgy néztek, mintha bolond lettem volna. - Életem legjobb dolga volt megismerni titeket... Olyan jó, hogy vagytok nekem. Főleg te, Zayn baby! - ugrottam ismét nyakába.
- Ez fájt. - kapott szívéhez Louis, majd őt is megöleltem.
- Te alap vagy, kócoska. - túrtam bele már így is borzos hajába. - Igazítsd meg. Kicsit jól aludtál. - kacsintottam, mire mindenki felnevetett. - Na, most megyek kávézni a drága munkahelyemre. - csaptam össze tenyereimet, majd kiszaladtam az ajtón.
Utam nem sokáig vezetett, visszasiettem a konyhába. A többiek hangosan nevettek.
- Mivan, nem láttatok még pizsamában kiszaladni egy lányt egy házból? - nevettem velük.
Tovább nevettek, én pedig felsiettem szobámba. Besiettem a fürdőmbe, majd a tükör előtt megigazítottam sötét fürtjeimet, kentem magamra egy kis halvány sminket, és egy egyszerű, sportos ruhát kaptam magamra. Lesiettem az emeletről, a fiúk pedig lent nyüzsögtek.
- Készültök valahova? - tettem karba kezeimet.
- Stúdió. - kacsintott rám Liam.
- Te... - mért végig Louis. - Már nem nézel ki úgy, mint egy Jeti. - nevetett.
- Te pedig megigazítottad a hajad? Nem nézel már úgy ki, mint egy útszéli csöves... - bólogattam mosolyogva.
- Szívtelen vagy... - felelte.
- Megszólalt a hülye gyerek. - bökte oldalba Liam, mire felnevettem.
- Pacsi. - pacsiztam le vele, majd beindultunk a nappaliba, ahol Harry ült kedvetlenül.
- Mi történt fürtös herceg? - huppantam le mellé az ülőgarnitúrára.
- Semmi, fáradt vagyok. - rázta meg fejét, de rám se nézett.
- Helló, itt vagyok. - ujjammal álla alá nyúltam, így megemelve fejét. - Nézd. Föld hívja Harryt, Harry, élsz?
- Hülye vagy. - mosolyodott el.
- Szerintem vicces vagyok... - vontam meg vállam. - De te ma nem vagy Humor Harold.
- Mégegyszer kimondod, hogy Harold, és a Vicces Vickyből, Reszkess Vicky lesz. - nevetett.
- Shh, gonosz. - szűkítettem össze szemeimet, majd közelebb ültem hozzá. - Hallod... Hallod...? - suttogtam.
- Igen? - suttogott ő is, majd egymás szemeibe néztünk, jó mélyen.
Közelebb hajoltam hozzá, majd a fülébe súgtam:
- Akkor nagyon jó füled van. - nevettem el magam, majd felpattantam, és szobám felé kezdtem futni a lépcsőn, de még az alján elkapta derekamat.
- Akkora szemét vagy... - nevetett.
- Az vagyok, elismerem, de elengedhetsz. - nevettem hangosan, mivel szorításával már szó szerint csiklandozta derekamat.
- Csak nem csikis vagy? - éreztem, ahogy még jobban csiklandozni kezd, majd letett a földre, és rám mászott, így csikizve tovább.
- Ho-ho. - állt meg mellettünk Zayn. - Látom egyre hülyébbek lesztek, gyerekek.
- Fogd be, segíts. - nevettem hangosan, és kérlelve néztem rá.
- Ne kunyerálj! - förmedt rám Harry, de éreztem, hogy viccelődik.
Próbáltam ellökni magamtól, de nem sikerült, sokkal erősebb volt. Sok tekintetet éreztem magamon, így tudtam, hogy a fiúk minket bámultak. Mikor Harry a hátamhoz ért, reflexből megrúgtam a bokáját, így leszállt rólam.
- A legcsikisebb pontom. - ugrottam fel azonnal, ő pedig bokáját fogva nevetett a földön.
- Ha felállok, véged. - nevetett.
- Eeeee. Rossz válasz. - ráztam meg a fejem, majd ismét az emeletre kezdtem futni.
- Kapjátok már el! - kiáltott a fiúkra, akik sorra indultak utánam, de most gyorsabb voltam.
amint beértem a szobámba, magamra zártam az ajtót, és hallgatózni kezdtem. Nem sok mindent hallottam, de Niall egy mondatát mégis elkaptam: És még csak kávét se ivott... Imádom a lányt.
Elmosolyodtam. Ezek a fiúk fényesebbé teszik az életemet. Imádnak, és én is őket. Bármit megtennék értük, bármit.
Később mikor hallottam, hogy elmennek, kimerészkedtem a szobából. Most jól körbe tudtam nézni... A fiúk hatalmas mocskot hagytak, így unalmamba rendbe tettem az egész házat. Minden szépen csillogott-villogott, de ezzel el is ment az egész napom szinte. Az óra már fél hatot mutatott, mikor a srácok hazaértek.
Ámulva néztek körül, mivel minden rendben volt.
- Nem néztük el a házszámot? - sétált vissza az ajtóból Niall, majd vissza bejött. - Nem...
- És az utca? - tudakolta Liam, mikor Niall kifelé indult, de visszarántotta. - Haver, viccelek...
A fiúk elnevették magukat.
- Hali. - sétáltam le mosolyogva a lépcsőn.
- Szeméééét. - szúrós tekintettel nézett rám Harry.
- Én vagyok a szemét, de te csikiztél meg?! - kaptam szívemhez.
- Bocsi, szívem. - sétált elém, majd megfogta a kezem, és a mellkasára helyezte. - Érzed? Azt sugallja, hogy... - mély levegőt vett. - Egy áruló áll előttem.
Elnevette magát, és kezemmel magához ölelt. Nevettünk.
- Nyali-faliii... - mutogatott kislányosan Niall.
- Fogd be. - nevettem, majd Louisra néztem.
Minket nézett, mosolygott. Tudtam, hogy rosszul esik neki, de nem tudtam ellene mit tenni...
- Vacsit? - kérdeztem, majd a konyha felé mutattam.
- Nyali-fali csajszi, aranyos. - ölelt meg gyorsan Niall, majd a konyhába futott.
- Önző! - nyújtottam rá nyelvem, de ő mit sem törődve velem, már kereste mi van a hűtőbe.
Ma bevásároltam, szóval szerencséjére tele volt. Bár ha rajta múlik... Reggelre már csak üres marad. Szépen megebédeltünk, majd hamar aludni indultunk. Én csak forgolódtam, majd hallottam, ahogy valaki benyit a szobámba.
- Vic... Vic... - suttogott egy ismerős hang.
- Lou? - ültem fel.
- Alszol?
- Igen, csak álmomba beszélek hozzád... - forgattam meg szemem, mire beljebb sétált, és becsukta maga mögött az ajtót.
A sötétben csak tapogatózott, majd befeküdt mellém az ágyba.
- Maradhatok? - simított végig karomon.
- Ha már itt vagy. - haraptam mosolyogva alsó ajkamba.
Fejemet mellkasára helyeztem, ő pedig hátamat simogatta. Éreztem meleg karját magamon, amitől bizsergést éreztem.
- Köszönöm. - apró puszit nyomott homlokomra, én pedig átkaroltam derekát, semmit nem válaszolva.
Hamar elaludt, mert pár perc múlva már szuszogását hallottam. Akaratlanul elmosolyodtam ezen. Felnéztem rá. A sötétben nem igen láttam, de azért arca mégis kirajzolódott. Olyan aranyos volt... Megsimogattam arcát, amitől kicsit megmoccant, de nem kelt fel. Fejemet visszahajtottam mellkasára. Elképesztő érzés fogott el... Amikor régen a filmekben azt mondták, hogy a szerelemnél a hasunkban "pillangók röpködnek" azt hittem ez is egy nyálas szlogen. Tévedtem... Ugyanígy éreztem most. Mély levegőt vettem, majd lehunytam szemeimet, és lassan el is aludtam...
Másnap madárcsicsergésre keltem. Lassan kinyitottam szemeimet, és ugyanúgy feküdtem ott, mint mikor elaludtam. Louis még aludt, én pedig az órára néztem... Az ébresztőm 7-re volt állítva, de én már 6-kor fent voltam. Mi ütött belém? Lekapcsoltam az ébresztőt, és halkan kimásztam az ágyból, nehogy Louis felkeljen. Lassan besétáltam a fürdőbe, majd lezuhanyoztam. Ma van az első napom az iskolába, nem bénázhatom el...
Magamra tekertem egy türülközőt, de Louis benyitott a fürdőbe.
- Kopogni nem szokás? - förmedtem rá.
- Bocs, nem tudtam, hogy egy száll türülközőbe flangálsz itt... - felelte álmos hangon, majd hirtelen elkerekedtek szemei, és végignézett rajtam. - Ha belegondolok, nem is olyan rossz.
- Szia, Lou. - kitoltam az ajtón, és bezárta azt, majd elmosolyodtam.
Hirtelen dörömbölni kezdett.
- Legalább a képem megmoshatom?
- Van saját szobád, saját fürdővel. - nevettem fel.
- De ott nincsenek türülközős lányok... - hallottam, ahogy hangja elszomorodik.
- Viszlát, Louis Tomlinson. - feleltem.
- Naaa... - hallottam, ahogy hangja csalódottan távozik.
Jó vele szórakozni, imádom.
Miután szépen rendbetettem magam, lesiettem. A többiek még aludtak, így szép lassan siettem le a konyhába. Louis már ott reggelizett.
- Emberi kinézeted van. - dícsértem.
- Ugyanolyan bunkó vagy. - mosolygott rám.
Megálltam mögötte, majd befogtam a száját, de megharapta ujjamat.
- Naaa. - kaptam el kezemet, mire nevetett.
- Én is ezt mondtam ma...
- Látod, itt a fogad nyoma! - toltam oda ujjamat szeme elé. - Szóval bevihetem az FBI-hoz, és lenyomoztathatom, majd klónoztathatom a fogsorod...
- Minek neked az? Akkora a szád, hogy még a saját fogsorod is kicsi bele. - gúnyolódott.
- Akkora egy tahó vagy. Bunkó, seggfej. - förmedtem rá, majd leültem mellé egy székre.
- Hát... Ahhoz képest amilyen törpe vagy, a szád hatalmas. - nevetett, majd felállt, és a mosogatóba tette a tányérját.
- Hogy mondtad? - követtem tettét.
- Őszinte vagyok.
Elé álltam, de vagy egy fejjel magasabb volt. Mélyen szemébe néztem.
- Seggfej. - feleltem.
- Te... Törpe. - nevette el magát.
Erősen hasba vágtam, mire elkapta kezemet, és magához húzott.
- Agresszív vagy. - mosolygott rám.
- Aha... Aha... te meg flegma. - vágtam fancsali képet.
- Én flegma? - kezeivel átkarolta derekamat, és még közelebb húzott magához.
- Igen, flegma vagy. - bólintottam.
- Aha... - gúnyosan mosolyogva nézett szemeimbe, majd arcával közeledni kezdett. A szívem hevesebben kezdett dobogni, és ezt látta is, így még inkább elmosolyodott. Éreztem, ahogy elvörösödött arcom, de tovább közelített felém, és a végén már ajka enyémet súrolta, és rá is tapadt azokra. Engedtem a csábításnak, így megcsókolt, én pedig viszonoztam csókját...
Később megjelentek a fiúk is, és reggelizni kezdtek, mivel ma hamar mennek dolgozni. Én zavarodottan néztem Louisra, aki folyton csak mosolyogva bámult.
Megálltam a tükör előtt, hogy megigazítsam hajamat, mivel nemsokára indulnom kellett, de megállt mellettem, és a falnak támaszkodva mosolygott.
- Ne bámulj. - rá se nézve közöltem vele.
- Nézni se szabad? - nevetett.
- Így nem. - ránéztem, ő pedig megállt mögöttem, és a tükörben nézett minket.
- Jól nézel ki, már többet állsz a tükör előtt mint mi... - ripakodott rám.
- Tudod... - mosolyodtam el. - A suliba biztos sok jó srác is van, nem nézhetek ki szarul...
- Sok jó srác? Itt van 5 jó srác, nem kell több jó srác, jó? - arca elfehéredett.
- Probléma van, Lou? - fordultam felé, ő pedig megvonta vállát.
- Miért lenne? - mély levegőt vett, de arca még mindig falfehér volt.
- Féltékeny vagy. - cukkoltam.
- Én? Kire? Mire? Miért? - kapkodta a levegőt maga után.
- Igazad van... Miért lennél... Nem is vagyunk együtt. - fordultam vissza a tükörhöz, és egy kis szájfényt kentem a számra. - Biztos te is mindig új csajt szedsz fel a próbákon... Nézőtérből... Nekem ott lesz a suliba a kosárcsapat... Focicsapat... És még sok-sok csapat.
- Victoria Mitchell, szerintem sokat jártatod a NAGY szád. - emelte ki a "nagy" szócskát.
- Igazad van... Mennem kellene, biztos sokan akarnak megismerni. - ismét megfordultam, majd apró puszit nyomtam arcára. - Pá.
Elkaptam a földön heverő táskámat, és az ajtó felé indultam, de a konyha előtt megálltam.
- Jó szórakozást srácok. - küldtem a fiúknak egy puszit, majd visszanéztem Louisra, aki értetlenül állt a tükör előtt, és engem nézett.
Elnevettem magam. Olyan zavarba volt... Imádtam őt heccelni. Gyorsan dobtam egy puszit neki is, majd kisétáltam a házból.
Az iskolában összeismerkedtem jó pár emberrel, köztük egy lánnyal, aki nagyon kedves, és megértő volt velem. A neve Peggy. Jól elbeszélgettünk, megmutatta az egész iskolát. Majd megismertem a fiú kosárcsapatának kapitányát, Bradet, és a húgát, aki állítólag az iskola "missz nagyképűje", Sabrinet.
Brad és Peggy nagyon kedvesek voltak velem, szinte az egész napomat velük töltöttem.
Mire munka után is hazaértem, a fiúk már a nappaliban TV-t néztek.
- Hy, guys. - köszöntem nekik.
- Szia. - mosolyodtak rám.
Azonnal levetettem magam Louis mellé, és nyomtam egy puszit az arcára.
- Hooooo. - hallottam a fiúk reakcióját erre.
- Milyen volt a napotok? - néztem rajtuk körül.
- Vicces. - mondta Liam.
- Dolgos. - felelte Zayn.
- Érdekes... - gondolkodott el Harry.
- Éhezős... - mondta szomorúan Niall.
Majd szemeim Louisra szegeződtek.
- És neked? - kérdezte.
- Te még nem válaszoltál. - feleltem.
- Aggodalmasan. - nevettek a többiek.
- Aggodalmasan? - húztam fel szemöldököm.
- Ja, egész nap azt hallgattuk... - kezdte Niall, majd Liam fejezte be.
- "Biztos jól érzi magát a suliba... Biztos jó srácok vannak... Biztos nagyon kigyúrt állatokkal van tele az az iskola..." - utánozta Louist. Nagyon jól csinálta, felnevettem.
- Mondtam, hogy féltékeny vagy. - mosolyodtam rá.
- Nem. Vagyok. Féltékeny. - állt fel idegesen, majd a szobája felé indult.
Utána siettem. Kopogtatni kezdtem az ajtaján, de nem jött válasz, így benyitottam.
- Na figy... - kezdtem, de megtorpantam az ajtóban.
Épp a nadrágját húzta le magáról, és már póló sem volt rajta. Értetlenül bámult, majd elmosolyodott.
- Ha látnád magad... - rázta meg a fejét nevetve.
- Fogd be, és öltözz föl. - feleltem, de éreztem, hogy szemem meg se rebben, csak bámultam őt.
- Tényleg? Ezt szeretnéd? Mert nem hiszem... Nem néznél így. - közelebb sétált, és becsukta mögöttem az ajtót.
- Jó... - suttogtam, majd észbe kaptam. - Mi? Nem!
Gyorsan megfordultam, és az ajtót bámultam.
- Öltözz. - utasítottam.
- Az én szobám, ahova pofátlanul berobbansz, és még parancsolgatsz is? - hallottam, ahogy gúnyosan mosolyog, de tudom, hogy élvezte a helyzetet.
- Igazad van, bocs. - megfordultam, de eltakartam szemeimet. - Szóval miért zavar téged az, hogy én iskolába vagyok, és talán, ismétlem, talán pasizok?
- Kinyithatod a szemed, a fürdőbe vagyok. - felelte, én pedig leülem az ágyra, szemeimről pedig elvettem a kezem. - Engem nem zavar, egyáltalán.
- Tudom, hogy zavar. - hátradőltem az ágyon.
- Zuhanyzás után megbeszéljük. - felelte, mire megforgattam szemeimet.
- Jó, de ha pucéron ki mersz jönni szivatásból, meghalsz. - nevettem el magam.
Szemeimet becsuktam, majd akaratlanul is elnyomott az álom...

Sziasztok! 
Remélem ez a kis rész kárpótol titeket azért, mert mostanába nem hozom őket olyan sűrűn... :) Próbáltam ezt hisszabbra. Ez a rész inkább Vicky és Lou kapcsolatára derített fényt, de vajon ebből mi lesz? Tényleg egy kapcsolat? Komolyan együtt lesznek? És ti örülnétek ennek? :D
Kommenteljetek, szavazzatok! :) Mondjátok el milyen lett a rész, izgultam! :) Ez előző kommenteket is köszönöm, ÍRTÓ jól estek, imádlak titeket! <3 
Oldalt lesz HÁROM SZAVAZÁS, az csak egy kattintás, kíváncsi vagyok a véleményetekre! :)
Puszi! És köszönöm a türelmeteket, kedvességeteket! 
IMÁDLAK TITEKET. <3