10. rész

Reggel unottan, kómás fejjel sétáltam le a lépcsőn. Az éjszaka folyamán tovább folytattam a beszélgetést Louissal. Meglepett, amiket mondott, de nagyon jól esett. Tudom, hogy mostanában elég közel kerültünk egymáshoz, ami még inkább fokozta a jó kedvemet, de ezek után még jobban pörögni fogok. Kivéve most... Most reggel van.
A kis köntösömben, a gőzölgő, forró kávém kíséretében helyet foglaltam a széken. Apró kortyokat ittam  a bögrémből, majd lehajtottam fejemet a pultra, és pár másodperc múlva elnyomott az álom.
- Alszik? - jött a távolból egy hang.
- Meghalt? - szólt a másik.
- Niall, ne legyél már barom. - nevetett fel egy harmadik.
Lassan kinyitottam a szememet, majd miután megtöröltem azokat, ismerős arcokat láttam magam előtt.
- Hány óra? - ásítottam nagyot, mire egyszerre ránéztek az órára.
- Délután kettő. - nevetett Louis.
- Jézusom! - huppantam fel a székről, majd nagyot nyújtózkodtam. - Na srácok, sziasztok, amúgy. - mosolyodtam el, majd mindegyikőjüknek adtam egy puszit.
- Szia. - felelték egyszerre, kivéve Harryt. Harry meg se szólalt, csak nézett folyamatosan.
Zavart, és idegesített, de eszembe jutott, hogy nemsokára biztosan elmondja már mi a gondja velem. Nem tudom, mit tehettem, de biztos megöltem valakit vagy hasonló, ha már azzal büntet, hogy hozzám se szól. Hát jó. Ha játék, játszunk.
- Arra gondoltunk, hogy mivel nemrég érkeztünk, pihenünk... - kezdte Niall.
- Niall, ezt te gondoltad így. - nevetett Liam. - De a végén arra jutottunk, hogy menjünk el hülyéskedni egy kicsit. Egész úton csak pihentünk.
- Találkozok Perrievel, elmegyünk vásárolni valamit karácsonyra. Már csak pár nap van odáig, mi meg még semmit nem vettünk senkinek. Csáó. - mosolygott rám Zayn, majd egy puszit nyomott a homlokomra, és távozott.
- Én megyek enni. - mutatott a hűtő felé Niall, majd mielőtt megvárta volna a válaszunkat, neki is esett a tartalmának.
- Én találkozom valakivel... - titokzatoskodott Liam, majd rám nézett.
Én tudtam mire gondol, biztos Dani van a képbe, végre. Remélem kibékülnek, de már az is haladás, hogy találkoznak. Piros pont, Liam.
- Na és ti? - néztem az előtte álló Louisra, majd Harryre.
- Találkoznom kell Lottieval, mert szeretne anyáméknak venni karácsonyra valamit, és megígértem, hogy elmegyek vele amint megérkeztünk... - húzta el a száját Lou.
- Okés. - mosolyodtam rá. - És te?
Harry csak bámult rám, de egy szót sem szólt.
- Könyörgöm, szólalj már meg. - förmedtem rá, mire apró mosolyra húzta száját, de még mindig csöndbe maradt. - Felöltözöm, maradj itt addig. Szépen eljössz velem vásárolni.
Meg sem várva válaszát felsiettem az emeletre, a szobámba. Gyorsan kisminkeltem magam, és felvettem egy jó meleg ruhát, mivel kint már nagyon hideg volt, a hó is esett.
Miután lesiettem, ő még mindig ugyanott állt, mondhatni ugyanúgy.
- Mehetünk? - álltam meg előtte, mire ismét csak nézett nagy szemekkel.
Mély levegőt vettem, majd felvettem a cipőmet, és kisétáltam az ajtón. Ahogy sejtettem, ő csak szépen, nagy léptekkel jött mögöttem.
Egész úton egymáshoz sem szóltunk, csak jártuk a boltokat, és szinte már mindenkinek vettem egy-egy apróságot, mikor megálltunk egy ékszer bolt előtt.
- Wow. - mosolyodtam el.
- Hmm? - adott végre ki magából valami kis szösszenet hangot.
- Semmi, csak szép. - rámutattam a kirakatban lévő ékszer szettre, ami egy nyakláncból, egy fülbevaló párból, és egy gyűrűből állt.
- Nagy cucc, hópelyhes. - felelte unottan.
- Ja, annak aki nincs oda a karácsonyért, vagy a télért. Ne legyél gyér, ez igenis szép. - mosolyodtam rá.
- Biztos. - megvonta a vállát.
- És most már elmondod, mi a bajod velem?
- Nincsen semmi bajom.
- Harry. Elmentél, és alig beszéltünk. Sőt, semmit. Azt mondtad mondasz majd valamit. Ahhoz képest haza jöttél, és még csak egy "sziát" se hallottam tőled. - néztem mélyen szemébe, de nem láttam semmit.

Ugyanúgy állt ott, ugyanúgy nézett, és meg sem szólalt. Levegőt is alig vett. Mintha számított volna erre a beszélgetésre. Rosszul esett, amit csinált. Nem így ismertem őt meg, teljesen más. Fájt, de nem tehettem semmit...
- Jó... Tök mindegy. - ráztam meg a fejemet, majd elindultam, de vissza fordultem felé. - Pár nap és karácsony. Remélem addig észbe kapsz...
- Nem nekem kell észbe kapnom. - felelte majd mély levegőt vett. - Nem én változtam meg, hanem Te. Nem vetted észre? Eddig vicces voltál, és mindenki fontos volt neked. Most ott a suliba a két cimbid, meg Lou, a többiek meg le vannak ejtve. Ki vagy te? Zayn az unoka testvéred. Mennyit tudsz róla mostanában? Semmit. Ahogy velem se, se Niallel. Még talán néha Liam, de már őt is kezded leszarni. És jössz a karácsonyi szöveggel is. Karácsony jön, jó. Szeretet ünnepe meg minden, de miért fontos neked, ha Vicky nem Vicky?
Elmondta szép lassan az érzéseit, gondolatait, majd magamra hagyott az utca közepén, a bolt előtt.
Ürességet éreztem, fájdalmat. Őszinte volt velem, de túlságosan is. Nagyon fájt amiket mondott, szörnyű volt. Az biztos, hogy ezek után másképp kell hozzáállnom Harryhez.
De most inkább koncentráljunk a jó dolgokra.. Holnap után karácsony. Addigra mindennek helyre kell jönnie, és én helyre is tudom hozni...


***
Sziasztok!
Jó ég, elértük a 1360 látogatóhoz.*-* Nagyon köszönöm, így karácsony alkalmából nagyon jól esett.:$ <3
24.-én felteszem a karácsonyi részt! :) Remélem el fogja tetszéseteket nyerni.:) Lehet, ez kissé összezavaró, és összecsapott rész lett, de rá kellett valahogy vezetnelek titeket a következő részekre.:)
Tehát 24.-én dél körül felteszem a részt! :)
Komizzatok, pipáljatok, köszönöm!*-*:)
Vicky.*