11. rész *Karácsonyi epizód*

* Karácsony reggel *

Kezemmel rácsaptam egy nagyot a hatalmas, szörnyű hangot kiadó ébresztőórámra. Kezeimmel beletúrtam a hajamba, majd átfordultam a másik oldalamra, úgy gondoltam, még lustálkodok egy pár percet.
Karácsony reggel van, ma sok teendőm lesz. A srácokat reggel be kell fognom, hogy segítsenek pár sütit elkészíteni, ezek után még ajándékokat is be kell csomagolnom. Utána pedig fát díszítünk, és fogadjuk a vendégeket.
Több ember jön ma ide, mivel ezúttal a fiúk rokonai meglátogatnak minket, és még este, ajándékozás után meg kell ünnepelnünk Lou szülinapját is. Mozgalmas nap lesz, de szerintem élvezni fogom, ez a nekem való nap.
Mély levegőt vettem, majd lassan kimásztam az ágyból. Magamra kaptam a köntösömet, és lesétáltam a konyhába, ahol már a fiúk nagyba randalíroztak.
- Sziasztok. - ültem le mosolyogva egy székre.
- Jó reggelt. - adott puszit Zayn.
- Ma nyüzsis nap lesz. - ült le mellém Liam.
- De legalább lesz kaja. - nevetett Niall.
Megráztam a fejemet, majd körbe néztem.
- Hol van Lou, és Harry? - érdeklődtem.
- Lou elment Lottieval, Harry pedig azt mondta el kell valamit intéznie, és lelépett. - felelte Liam.
Bólintottam egyet. Gyorsan megreggeliztünk, majd elhagytam a helyszínt míg felöltöztem egy rendes ruhába, és visszasiettem a konyhába.
- Kezdhetjük? - álltam meg a három fiú előtt.
- Ööö... Én nem igazán értek ehhez. - húzta el a száját Liam.
- Majd most akkor megtanulod. - nevettem, és megfogva kezét a hűtőhöz húztam, hogy megmutassam, miket kell elővennie.
Hamar beletanultak, és átvették a rutint, a végén már élvezték is valamilyen szinten. Nagyon élveztük együtt a sütés- főzést, legközelebb is őket fogom befogni erre a feladatra.
Mire végeztünk, és már csak a mosogatás volt hátra, a két jómadarunk is megérkezett, 1-1 dobozzal a kezükben.
- Ti merre jártatok? - érdeklődtem mosolyogva.
- Dolgom volt. - felelte Harry egykedvűen, majd felment a szobájába.
- Szintén. - mosolygott Lou, és ő is elsietett.
Mély levegőt vettem. Borzasztóan nehéz eset ez a két srác, egyszerűen nem tudok rajtuk kiigazodni, szinte... Soha? Na de ezt még megjárják. Néhány perc múlva vissza is érkeztek, mire fogtam két konyharuhát, és a kezükbe nyomtam.
- Na fiúk, mehet a mosogatás. Sok sikert! - mosolyogtam rájuk, majd a mögöttem álló Zaynhez, Niallhez, és Liamhez fordultam. - Srácok, menjünk csomagolni.
Ők hangosan elnevették magukat.
- Szülinapom van! - kiáltott utánunk Louis, de mi csak szó nélkül otthagytuk őket.
A szobámba előszedtem az összes ajándékot, és magam köré terítettem pár csomagoló papírt, szalagot, ragasztót, és ollót. Igen, ezekre mindig rendesen felkészültem. Gondosan becsomagoltam az ajándékokat, és az ajtóm mögé rejtettem el őket, hátha valaki esetleg betoppanna ide estig.
Miután már ezekkel is készen lettem, az óra 15:00-t ütött. Lesétáltam a nappaliba, ahol a fiúk már a nagy fenyőfánkat is felállították, és elkezdték díszíteni. Odasétáltam Louishoz, majd megöleltem, és gyors puszit nyomtam arcára.
- Boldog születésnapot. - mosolyogtam, majd boldogan csatlakoztam segíteni a díszítésben. Rengeteg díszt tettünk a fára, és nagyon szépek is voltak. Élveztem a dolgot, főleg, hogy együtt csináltuk. Sokat szórakoztunk. Szívattuk egymást azzal, hogy dől a fa, sőt, mikor már Liam bekiabálta hogy ég, Niall elszaladt egy poroltóért... De édes fiúcska, ezért imádom.
Fa díszítés után szépen kiöltözve fogadtuk a vendégeket. Először Niall családja érkezett meg, ezek után Liamé. Nem sokkal később pedig Louisé. A következő ajtó nyitásnál váratlan látvány ért...
- Szia Vic! - ugrott nyakamba öcsém, Mike.
- Mike. - öleltem magamhoz, mire átadott egy dobozt.
- Boldog karácsonyt. - mosolygott, mire átvettem a dobozt, és megsimogattam a fejét.
- Köszönöm szépen, neked is.
Felnéztem róla, és elhúztam a számat.
- Apa, Ashley.
- Vicky, bemehetünk? Zayn meghívott... - szólalt meg halk hangon apám.
Bólintottam egyet, majd számukra jobban kitártam az ajtót.
Amint bejöttem, nem volt szükséges becsuknom sem, mert új vendég érkezett. Egy hölgy.
- Szép estét. - köszönt mosolyogva. Nagyon elegáns volt, és kedves arcú.
- Szépet. - mosolyogtam, majd kérdőn néztem rá, mire azonnal választ is adott, a még csak fejben feltett kérdésemre.
- Harry édes anyukája vagyok. - mosolygott lágy hangon.
- Ó, tessék bejönni. - tessékeltem be szeretettel.
Harry anyukája ilyen kedves, ő meg maga egy tahó? Mármint néha... De akkor is! Meglepő.
Jól elbeszélgettünk mindannyian, már szinte az egész este elment ezzel. Meg is vacsoráztunk, és a végén mikor elértünk az ajándékozáshoz, újra csöngettek. Most Harry nyitott ajtót, és akit betessékelt, megint nagy meglepetést okozott.
- Anya?! - lepődtem meg mikor megláttam édesanyámat az ajtóban.
- Köszönöm Zayn, a meghívást. - mosolygott anyám kedvesen, majd végignézett mindenkin. - Sziasztok.
A többiek viszonozták a köszönést, de én csak meglepetten ültem a helyemen. Anyám, apám, az eltitkolt öcsém, és apám nője, akivel anyámat csalta, egy helyen? Ma? És még csak egy megjegyzés sincsen? Nem ismerem anyámra, fantasztikusan viselkedett.
Pár perc után neki is kezdtünk az ajándék osztásnak.
Liamtől kaptam egy smink szettet, úgy tűnik jól kiismert. Nialltől kaptam egy nagyon szép ruhát. Zayntől pedig egy parfümöt. A végére Louis maradt, és Harry.
- Oké, én jövök. - állt fel Louis, majd elém sétált, de keze üres volt. - Nos, az én ajándékomat a szobámban találod meg. Ha lehoztam volna, egyből rájöttél volna mi az. Tehát, majd menj fel, és kukkantsd meg.
Mosolyogva megöleltem, ő pedig viszonozta ölelésemet, majd leült.

- Khm. - állt fel Harry, kezében egy dobozzal.
Csendben átadta, majd kapkodva kibontottam, és meglepő látvány fogadott. Az az ékszer szett volt benne, amit nemrég a kirakatba láttam, amit annyira leszólt. Szemeim kikerekedtek, de boldogan magamhoz öleltem.
- Köszönöm. - feleltem, mire megsimogatta a hátamat.
- Boldog karácsonyt, Vic. - ezek után a helyére sétált, és leült a kanapéra. Én is így tettem.
Az este további részében TV-t néztünk mindannyian, és jókat szórakoztunk.
Igazából nagyon érdekelt már Lou ajándéka, de otthagyni a hatalmas vendég sereget illetlenség lett volna, így hát maradtam a többiekkel. Viszont folyamatosan Harryt néztem, ahogyan Ő is engem. Nagyon meglepett, és meghatott az ajándéka. Elképesztő, hogy olyan figyelmes volt, hogy megvette nekem... Tudta mennyire tetszik, és mennyire fontos nekem, tehát megvette. Erre biztosan nem számítottam volna.
Miután feloszlott a nagy csapat, úgy gondoltuk hagyjuk a rend rakást holnapra, és inkább elmegyünk pihenni.
Így is tettünk, de nekem első utam Lou szobájába vezetett, ahol ő már várt.
- Nos? - mosolyogtam rá, mire ő az ágyán lévő nagy dobozra mutatott.
Oda siettem hozzá, és kibontottam tartalmát. Ez is egy hatalmas meglepetést okozott számomra. Egy kiskutya ugrott elő. Egy elképesztően édes, pici kutyus, masnival a nyakába. Kiszedtem a dobozból, mire halkan ugatni kezdett rám.
- De édes! Kis bundás... - néztem rá hatalmas szemekkel.
- Boldog karácsonyt. - mosolygott Louis, mire oda mentem, és a nyakába ugrottam.
- Boldog karácsonyt, Lou.


***
Sziasztok!
Nos, amit erről a részről tudni kell; A legtöbb dolog benne teljesen kitalált! Tehát nem tudom, hogyan is zajlik Londonban a karácsony, így hát úgy gondoltam, a saját képzeletemre bízom.:)
Ez a rész is összecsapott kicsit, de karácsony van, és... Hát kellett ez a rész, ráadásul szerintem jól bemutatja mi lesz Vicky - Louis - Harry jövője.:)
Na, de ha tetszett, pipáljatok, és kommenteljetek! :)

NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK! :) <3

Vicky.*

10. rész

Reggel unottan, kómás fejjel sétáltam le a lépcsőn. Az éjszaka folyamán tovább folytattam a beszélgetést Louissal. Meglepett, amiket mondott, de nagyon jól esett. Tudom, hogy mostanában elég közel kerültünk egymáshoz, ami még inkább fokozta a jó kedvemet, de ezek után még jobban pörögni fogok. Kivéve most... Most reggel van.
A kis köntösömben, a gőzölgő, forró kávém kíséretében helyet foglaltam a széken. Apró kortyokat ittam  a bögrémből, majd lehajtottam fejemet a pultra, és pár másodperc múlva elnyomott az álom.
- Alszik? - jött a távolból egy hang.
- Meghalt? - szólt a másik.
- Niall, ne legyél már barom. - nevetett fel egy harmadik.
Lassan kinyitottam a szememet, majd miután megtöröltem azokat, ismerős arcokat láttam magam előtt.
- Hány óra? - ásítottam nagyot, mire egyszerre ránéztek az órára.
- Délután kettő. - nevetett Louis.
- Jézusom! - huppantam fel a székről, majd nagyot nyújtózkodtam. - Na srácok, sziasztok, amúgy. - mosolyodtam el, majd mindegyikőjüknek adtam egy puszit.
- Szia. - felelték egyszerre, kivéve Harryt. Harry meg se szólalt, csak nézett folyamatosan.
Zavart, és idegesített, de eszembe jutott, hogy nemsokára biztosan elmondja már mi a gondja velem. Nem tudom, mit tehettem, de biztos megöltem valakit vagy hasonló, ha már azzal büntet, hogy hozzám se szól. Hát jó. Ha játék, játszunk.
- Arra gondoltunk, hogy mivel nemrég érkeztünk, pihenünk... - kezdte Niall.
- Niall, ezt te gondoltad így. - nevetett Liam. - De a végén arra jutottunk, hogy menjünk el hülyéskedni egy kicsit. Egész úton csak pihentünk.
- Találkozok Perrievel, elmegyünk vásárolni valamit karácsonyra. Már csak pár nap van odáig, mi meg még semmit nem vettünk senkinek. Csáó. - mosolygott rám Zayn, majd egy puszit nyomott a homlokomra, és távozott.
- Én megyek enni. - mutatott a hűtő felé Niall, majd mielőtt megvárta volna a válaszunkat, neki is esett a tartalmának.
- Én találkozom valakivel... - titokzatoskodott Liam, majd rám nézett.
Én tudtam mire gondol, biztos Dani van a képbe, végre. Remélem kibékülnek, de már az is haladás, hogy találkoznak. Piros pont, Liam.
- Na és ti? - néztem az előtte álló Louisra, majd Harryre.
- Találkoznom kell Lottieval, mert szeretne anyáméknak venni karácsonyra valamit, és megígértem, hogy elmegyek vele amint megérkeztünk... - húzta el a száját Lou.
- Okés. - mosolyodtam rá. - És te?
Harry csak bámult rám, de egy szót sem szólt.
- Könyörgöm, szólalj már meg. - förmedtem rá, mire apró mosolyra húzta száját, de még mindig csöndbe maradt. - Felöltözöm, maradj itt addig. Szépen eljössz velem vásárolni.
Meg sem várva válaszát felsiettem az emeletre, a szobámba. Gyorsan kisminkeltem magam, és felvettem egy jó meleg ruhát, mivel kint már nagyon hideg volt, a hó is esett.
Miután lesiettem, ő még mindig ugyanott állt, mondhatni ugyanúgy.
- Mehetünk? - álltam meg előtte, mire ismét csak nézett nagy szemekkel.
Mély levegőt vettem, majd felvettem a cipőmet, és kisétáltam az ajtón. Ahogy sejtettem, ő csak szépen, nagy léptekkel jött mögöttem.
Egész úton egymáshoz sem szóltunk, csak jártuk a boltokat, és szinte már mindenkinek vettem egy-egy apróságot, mikor megálltunk egy ékszer bolt előtt.
- Wow. - mosolyodtam el.
- Hmm? - adott végre ki magából valami kis szösszenet hangot.
- Semmi, csak szép. - rámutattam a kirakatban lévő ékszer szettre, ami egy nyakláncból, egy fülbevaló párból, és egy gyűrűből állt.
- Nagy cucc, hópelyhes. - felelte unottan.
- Ja, annak aki nincs oda a karácsonyért, vagy a télért. Ne legyél gyér, ez igenis szép. - mosolyodtam rá.
- Biztos. - megvonta a vállát.
- És most már elmondod, mi a bajod velem?
- Nincsen semmi bajom.
- Harry. Elmentél, és alig beszéltünk. Sőt, semmit. Azt mondtad mondasz majd valamit. Ahhoz képest haza jöttél, és még csak egy "sziát" se hallottam tőled. - néztem mélyen szemébe, de nem láttam semmit.

Ugyanúgy állt ott, ugyanúgy nézett, és meg sem szólalt. Levegőt is alig vett. Mintha számított volna erre a beszélgetésre. Rosszul esett, amit csinált. Nem így ismertem őt meg, teljesen más. Fájt, de nem tehettem semmit...
- Jó... Tök mindegy. - ráztam meg a fejemet, majd elindultam, de vissza fordultem felé. - Pár nap és karácsony. Remélem addig észbe kapsz...
- Nem nekem kell észbe kapnom. - felelte majd mély levegőt vett. - Nem én változtam meg, hanem Te. Nem vetted észre? Eddig vicces voltál, és mindenki fontos volt neked. Most ott a suliba a két cimbid, meg Lou, a többiek meg le vannak ejtve. Ki vagy te? Zayn az unoka testvéred. Mennyit tudsz róla mostanában? Semmit. Ahogy velem se, se Niallel. Még talán néha Liam, de már őt is kezded leszarni. És jössz a karácsonyi szöveggel is. Karácsony jön, jó. Szeretet ünnepe meg minden, de miért fontos neked, ha Vicky nem Vicky?
Elmondta szép lassan az érzéseit, gondolatait, majd magamra hagyott az utca közepén, a bolt előtt.
Ürességet éreztem, fájdalmat. Őszinte volt velem, de túlságosan is. Nagyon fájt amiket mondott, szörnyű volt. Az biztos, hogy ezek után másképp kell hozzáállnom Harryhez.
De most inkább koncentráljunk a jó dolgokra.. Holnap után karácsony. Addigra mindennek helyre kell jönnie, és én helyre is tudom hozni...


***
Sziasztok!
Jó ég, elértük a 1360 látogatóhoz.*-* Nagyon köszönöm, így karácsony alkalmából nagyon jól esett.:$ <3
24.-én felteszem a karácsonyi részt! :) Remélem el fogja tetszéseteket nyerni.:) Lehet, ez kissé összezavaró, és összecsapott rész lett, de rá kellett valahogy vezetnelek titeket a következő részekre.:)
Tehát 24.-én dél körül felteszem a részt! :)
Komizzatok, pipáljatok, köszönöm!*-*:)
Vicky.*

9. rész

- Néhány héttel később -

Jó pár hét eltelt azóta, mióta Londonba költöztem a srácokhoz, és elkezdtem egy új iskolába járni. Nem történt túl sok dolog, de számomra minden nap szép emléket hagy maga után.
Minden nap iskolába járok, és nagyon jó barátságot találtam Peggy, és Brad személyében. Az órákon mindig el tudunk hülyéskedni, és igazából ennek köszönhetően az átlagom is enyhén szólva leromlott... De majd úgyis kijavítom, sosem volt gondom ezzel.
Iskola után általában a Starbucksban dolgozom, ami egyre jobban megy, és egyre jobban érzem magam ott. Sok embert megismertem ennek köszönhetően. Egész szépen beilleszkedtem, mondhatni.
A lakást illetően nem kerestem másikat, a fiúk nem engedtek volna el. Nagyon fontosak lettek a számomra, ha ki akarnának rúgni, akkor sem mennék el. Haha, tántoríthatatlan személy lettem. 
Viszont nagyon hiányoznak... Kereken egy hete el kellett utazniuk valami díj átadására New York-ba, és több időt kell ott tölteniük, mert így kapva az alkalmon, szerveztek koncerteket is.
Niall minden nap felhív, hogy elmondja, mire hazajön, mit vásároljak be. Nos igen, a felét törlöm a listáról, annyi pénz nincs a világon, amennyiből az ő éhségét csitítani lehetne.
Liam elmesélte, hogy összeismerkedett egy fiatal, 18 év körüli lánnyal, de még mindig szerelmi válságban szenved, amiről csak én tudok. Nem tudja elfelejteni volt barátnőjét, Danillet. Meg is értem; szép, értelmes lány, és még humoros is. Ahogy tudok, segítek nekik. Csak ez ilyen távolról nehéz...
Zayn... Kicsi életem értelme eljegyezte szerelmét, Perriet, úgyhogy most boldog mindkét család. Végre. Mindig azt hittem, hogy valami bolond, pláza picsát fog ki. Régen bizony ilyen volt... De jött Perrie. Ő a tökéletes számára, tudom! Őt mindenki szereti.
Harry... A legnehezebb eset. Mikor elutaztak, másnap felhívott, és csak annyit mondott, ha haza jött, beszélnünk kell. Azóta ha hívom, nem veszi fel. Ha a többiekkel beszélek, nincs ott. Aha, aha szívem... Vagy csak letagadtatod magad... Nem értem a szép szeműt, mindegy is. De arra a beszélgetésre kíváncsi vagyok.
Louissal pedig teljesen jól megvagyunk. Minden nap beszélünk, van, hogy még suli közbe is felhív. Nagyon imádom ezt a srácot, és elképesztően hiányzik. Mindannyian hiányoznak, de talán ő a legjobban.
Elméletileg holnap érkeznek meg, aminek nagyon örülök. December  közepénél járunk, nemsokára karácsony. Már a hó is szállingózik. Fel kellene díszíteni a házat is, de nélkülük nem szeretném ezt véghez vinni.
De szerencsére mára az iskola időm is lejárt, így máris mehetek dolgozni. Az óra lassan a Hármashoz ért, így hát loholnom kellett. Pontosan értem be, így nem kaptam letolást szerencsére. Gyorsan átvettem a ruhámat, és be is álltam a pult mögé. Sokan voltak, így nem unatkoztam. Szeretem a nyüzsgést, ezért ez a munka teljes mértékbe nekem való.
Már épp nap vége felé jártunk, mikor ismerős hang szólított meg.
- Engem is kiszolgálsz, vagy menjek a másik csajszihoz?
- Brad... Tudod, hogy a mai dologért haragszom... Takarodj Ashhez. - nevettem fel.
- Csúnya volt. - húzta fel a szemöldökét, majd a szája szélén megjelent egy kis ravasz mosoly. - Szokásosat.
- Ash! - szóltam a drága munkatársamhoz, aki egyaránt  barátnőm is. - Kiszolgálnád az urat?
- Persze. - nézett rám értetlenkedve szőke barátnőm.
- Nem, nem, nem. Akkor inkább nem kell. - durcázott be a fiú, mire hozzá vágtam egy szalvétát.
- Idefigyelj, te nekem ne hisztizzél mert felrúglak és mű hold leszel! Megsértetted az önérzetem, és még neked áll feljebb? - szűkítettem össze szemeimet.
- Csak annyit mondtam, hogy... - kezdte, mire fojtattam.
- Hogy én teljesen bolond lány vagyok, mert öt fiúval élek együtt, akik szarnak a fejemre. Nem, nem szarnak! És igazán leszállhatnál róluk! - förmedtem rá.
- Hisztis picsa... - suttogta halkan.
- Brad, takarodj. - ráztam meg a fejem.
- Neked nem kedvesnek kellene lenned? Te itt dolgozol, én pedig vendég vagyok... - nevetett fel.
- Tralala. És a munka időm lejárt. - néztem az órára, majd Ash felé fordultam. - Szolgáld ki ezt a majmot, holnap találkozunk.
Amint tudtam, olyan gyorsan hagytam el a helyszínt. Szeretem Bradet, de tudom, hogy nem kedveli a fiúkat. Szerinte csak kihasználnak, ami teljesen abszurd, Louis pedig szerinte egy szerencsétlen bolond, és nem igazi férfi. Na, erre vagyok nagyon allergiás. A barátaimért bárkit szétszedek.
Miközben a sötétben sétáltam hazafelé, kezdtem lassacskán megnyugodni. Majd megbeszélek vele mindent szépen, kedvesen, de ha nem kér bocsánatot, ott botrány lesz.
Amint hazaértem, gyorsan átöltöztem, és ledőltem az ágyra. Próbáltam álomra bírni szemeimet, de nem sikerült... Valaki hiányzott... Pár percig még gondolkoztam, mi lehet az, aztán nem sokkal kérőbb rájöttem.
A telefonomért nyúltam, és Louis számát tárcsáztam.
Két csörgés után fel is vette.
- Ez gyors volt. - kuncogtam fel.
- Épp mellettem volt a telefon. - felelt, de hallottam hangján, hogy mosolyog. - Na, mi volt ma?
- Szokásos... Suli, meló... De nem tudok aludni.
- Hallgass zenét. Tudom ajánlani a One Directiont... Úgy tudom jó banda. Az egyik legjobb. - nevetett.
- Egó oda csap. Na de inkább megyek is, csak fel akartalak hívni, mert ma kevesebbet beszéltünk... - mosolyodtam el.
- Holnap pótoljuk, amint hazaértünk. - felelte kedvesen.
- Mikor is jöttök? - érdeklődtem.
- Nem tudni még, talán este felé... Na de most már tényleg menjél aludni. Holnap úgyis kikészítünk majd. Jó éjt, és vigyázz magadra.
- Rendben, várlak titeket. Nektek is jó éjt, srácok. - kapcsoltam le a villanyomat, majd megvártam míg leteszi, de nem így lett.
Már épp azon voltam, hogy leteszem én, mire megszólalt.
- Vic. - szólalt meg halkan.
- Lou? - kíváncsiskodtam.
- Szeretlek.

***
Sziasztok!
Megérkeztem jó sok idő után... Igazából nem beszélnék sokat. Köszönöm azoknak, akik mindvégig mellettem voltak, és továbbra is olvasnak. Köszönöm nektek!
A blognak lett egy csoportja, ahova beléphetnek azok, akik olvassák, és akiket érdekel. Itt bármit kérdezhettek, és a részről azonnal értesülhettek. A csoport:
ÍGY VAGY ÚGY #VICKYSTORY
Lépjetek be, mindenkit szívesen látok!*-* <3
Pipáljatok most, kommenteljetek, bármi. Várom a visszajelzéseket az új külsőről, és a visszatérésről.
Mégegyszer, köszönöm! <3
Vicky*

FIGYELEM!

Sziasztok!
Most nem új résszel érkeztem... Tudom, jó sok kimaradásom van már, amit nagyon bánok!
Viszont a történetet nagyon szeretném tovább írni, de ehhez a segítségeteket szeretném kérni.
- Megéri folytatnom? Olvasnátok még?
- Van még számomra egy kis türelmetek?
Kérlek, válaszoljatok itt, kommentbe. Ha érdekel még valakit, és van rá jelentkezés, az új részt még a hét folyamán felteszem, és kicsit újítok a blog kinézetére is! :)
Pusz!