9. rész

- Néhány héttel később -

Jó pár hét eltelt azóta, mióta Londonba költöztem a srácokhoz, és elkezdtem egy új iskolába járni. Nem történt túl sok dolog, de számomra minden nap szép emléket hagy maga után.
Minden nap iskolába járok, és nagyon jó barátságot találtam Peggy, és Brad személyében. Az órákon mindig el tudunk hülyéskedni, és igazából ennek köszönhetően az átlagom is enyhén szólva leromlott... De majd úgyis kijavítom, sosem volt gondom ezzel.
Iskola után általában a Starbucksban dolgozom, ami egyre jobban megy, és egyre jobban érzem magam ott. Sok embert megismertem ennek köszönhetően. Egész szépen beilleszkedtem, mondhatni.
A lakást illetően nem kerestem másikat, a fiúk nem engedtek volna el. Nagyon fontosak lettek a számomra, ha ki akarnának rúgni, akkor sem mennék el. Haha, tántoríthatatlan személy lettem. 
Viszont nagyon hiányoznak... Kereken egy hete el kellett utazniuk valami díj átadására New York-ba, és több időt kell ott tölteniük, mert így kapva az alkalmon, szerveztek koncerteket is.
Niall minden nap felhív, hogy elmondja, mire hazajön, mit vásároljak be. Nos igen, a felét törlöm a listáról, annyi pénz nincs a világon, amennyiből az ő éhségét csitítani lehetne.
Liam elmesélte, hogy összeismerkedett egy fiatal, 18 év körüli lánnyal, de még mindig szerelmi válságban szenved, amiről csak én tudok. Nem tudja elfelejteni volt barátnőjét, Danillet. Meg is értem; szép, értelmes lány, és még humoros is. Ahogy tudok, segítek nekik. Csak ez ilyen távolról nehéz...
Zayn... Kicsi életem értelme eljegyezte szerelmét, Perriet, úgyhogy most boldog mindkét család. Végre. Mindig azt hittem, hogy valami bolond, pláza picsát fog ki. Régen bizony ilyen volt... De jött Perrie. Ő a tökéletes számára, tudom! Őt mindenki szereti.
Harry... A legnehezebb eset. Mikor elutaztak, másnap felhívott, és csak annyit mondott, ha haza jött, beszélnünk kell. Azóta ha hívom, nem veszi fel. Ha a többiekkel beszélek, nincs ott. Aha, aha szívem... Vagy csak letagadtatod magad... Nem értem a szép szeműt, mindegy is. De arra a beszélgetésre kíváncsi vagyok.
Louissal pedig teljesen jól megvagyunk. Minden nap beszélünk, van, hogy még suli közbe is felhív. Nagyon imádom ezt a srácot, és elképesztően hiányzik. Mindannyian hiányoznak, de talán ő a legjobban.
Elméletileg holnap érkeznek meg, aminek nagyon örülök. December  közepénél járunk, nemsokára karácsony. Már a hó is szállingózik. Fel kellene díszíteni a házat is, de nélkülük nem szeretném ezt véghez vinni.
De szerencsére mára az iskola időm is lejárt, így máris mehetek dolgozni. Az óra lassan a Hármashoz ért, így hát loholnom kellett. Pontosan értem be, így nem kaptam letolást szerencsére. Gyorsan átvettem a ruhámat, és be is álltam a pult mögé. Sokan voltak, így nem unatkoztam. Szeretem a nyüzsgést, ezért ez a munka teljes mértékbe nekem való.
Már épp nap vége felé jártunk, mikor ismerős hang szólított meg.
- Engem is kiszolgálsz, vagy menjek a másik csajszihoz?
- Brad... Tudod, hogy a mai dologért haragszom... Takarodj Ashhez. - nevettem fel.
- Csúnya volt. - húzta fel a szemöldökét, majd a szája szélén megjelent egy kis ravasz mosoly. - Szokásosat.
- Ash! - szóltam a drága munkatársamhoz, aki egyaránt  barátnőm is. - Kiszolgálnád az urat?
- Persze. - nézett rám értetlenkedve szőke barátnőm.
- Nem, nem, nem. Akkor inkább nem kell. - durcázott be a fiú, mire hozzá vágtam egy szalvétát.
- Idefigyelj, te nekem ne hisztizzél mert felrúglak és mű hold leszel! Megsértetted az önérzetem, és még neked áll feljebb? - szűkítettem össze szemeimet.
- Csak annyit mondtam, hogy... - kezdte, mire fojtattam.
- Hogy én teljesen bolond lány vagyok, mert öt fiúval élek együtt, akik szarnak a fejemre. Nem, nem szarnak! És igazán leszállhatnál róluk! - förmedtem rá.
- Hisztis picsa... - suttogta halkan.
- Brad, takarodj. - ráztam meg a fejem.
- Neked nem kedvesnek kellene lenned? Te itt dolgozol, én pedig vendég vagyok... - nevetett fel.
- Tralala. És a munka időm lejárt. - néztem az órára, majd Ash felé fordultam. - Szolgáld ki ezt a majmot, holnap találkozunk.
Amint tudtam, olyan gyorsan hagytam el a helyszínt. Szeretem Bradet, de tudom, hogy nem kedveli a fiúkat. Szerinte csak kihasználnak, ami teljesen abszurd, Louis pedig szerinte egy szerencsétlen bolond, és nem igazi férfi. Na, erre vagyok nagyon allergiás. A barátaimért bárkit szétszedek.
Miközben a sötétben sétáltam hazafelé, kezdtem lassacskán megnyugodni. Majd megbeszélek vele mindent szépen, kedvesen, de ha nem kér bocsánatot, ott botrány lesz.
Amint hazaértem, gyorsan átöltöztem, és ledőltem az ágyra. Próbáltam álomra bírni szemeimet, de nem sikerült... Valaki hiányzott... Pár percig még gondolkoztam, mi lehet az, aztán nem sokkal kérőbb rájöttem.
A telefonomért nyúltam, és Louis számát tárcsáztam.
Két csörgés után fel is vette.
- Ez gyors volt. - kuncogtam fel.
- Épp mellettem volt a telefon. - felelt, de hallottam hangján, hogy mosolyog. - Na, mi volt ma?
- Szokásos... Suli, meló... De nem tudok aludni.
- Hallgass zenét. Tudom ajánlani a One Directiont... Úgy tudom jó banda. Az egyik legjobb. - nevetett.
- Egó oda csap. Na de inkább megyek is, csak fel akartalak hívni, mert ma kevesebbet beszéltünk... - mosolyodtam el.
- Holnap pótoljuk, amint hazaértünk. - felelte kedvesen.
- Mikor is jöttök? - érdeklődtem.
- Nem tudni még, talán este felé... Na de most már tényleg menjél aludni. Holnap úgyis kikészítünk majd. Jó éjt, és vigyázz magadra.
- Rendben, várlak titeket. Nektek is jó éjt, srácok. - kapcsoltam le a villanyomat, majd megvártam míg leteszi, de nem így lett.
Már épp azon voltam, hogy leteszem én, mire megszólalt.
- Vic. - szólalt meg halkan.
- Lou? - kíváncsiskodtam.
- Szeretlek.

***
Sziasztok!
Megérkeztem jó sok idő után... Igazából nem beszélnék sokat. Köszönöm azoknak, akik mindvégig mellettem voltak, és továbbra is olvasnak. Köszönöm nektek!
A blognak lett egy csoportja, ahova beléphetnek azok, akik olvassák, és akiket érdekel. Itt bármit kérdezhettek, és a részről azonnal értesülhettek. A csoport:
ÍGY VAGY ÚGY #VICKYSTORY
Lépjetek be, mindenkit szívesen látok!*-* <3
Pipáljatok most, kommenteljetek, bármi. Várom a visszajelzéseket az új külsőről, és a visszatérésről.
Mégegyszer, köszönöm! <3
Vicky*